Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 6. félév, 1-25. sz. (1841)

1. szám

( 13 -) két óráig maradnak; azután jőnek a rendes szobákba, s belsőleg csudasóval, külsőleg kénkenőccsel gyógyíttatnak. A bujakóros betegek általában szárcsagyökér- s sennafözettel orvosoltatnak, — s makacsabb esetekben Zittmannfözet használtatik. Az elméleti leczkék között rám nézve Berlinben különösen titkos tanácsos prof. Hor n-é volt érdekes. Horn, mint tudva van, már öreg, egyik oldalára szélhüdésben szenvedő , de még most is erőtelyes gondolkodású , és szemüveg nélkül olvasó lír. O a lelki nyavalyák gyógyításáról beszélt. A hánytatót ezen nyavalyák gyógyításában nem győzte eléggé dicsérni. A többek között egy tébolyodott példáját hozta fel, ki éhen akart meghalni s mit sem evett. Ennek gyakran hánytatót adatván, végre evett, igy kiváltván föl: inkább meghalni, mint hánytatót venni. A hashajtók köztasártökbelet nélkülözhetlen szernek tartja, még pedig kisebb adagokban , mellynek hatását azonkívül a benne létező keseranyag is neveli; rendesen sártökbél - festvényt ád. Azon betegeket, kik undorodtak ökörepét venni, azzal szokta biztatni, hogy különben is naponként ökörhúst esznek. Hashajtó szereket nem akar a tébolyodottaknál igen tartósan, sem pedig aggszokásbul használni. — A hánytató borkő-kenőcsöt nem találta ollyan hasznosnak a fejre, mint a lapoczkák közé, a belső lábikrákra, vállakra s t. b. alkalmazva. A tapaszt a kenőcsnél előbb valónak tartja. — A tüzkűpnak s tüzes vasnak nem látta annyi sikerét; sőt az erkölcsében is kárt tesz az mind a betegnek, mind a közönségnek. Hecke r,'Isensee és M ül le r János leczkéi is igen érdekesek v oltak. Miiller egy igen komoly, legfölebb negyven éves férfiú; — igen meggondolva beszélt a képnek az idegreczén (retina) való képződéséről, s egy mesterséges idegreezét, a teremben körüljárva csaknem minden tanitványának előmutatott. (Fo/ytatása cs reae a következő íven).