Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 6. félév, 1-25. sz. (1841)
11. szám
( 16* ) mint a bő vérvesztés ideiglen olly elgyengülést szültenek, hogy minden székelés után betegünk legalább fél óráig feküdni kénytelenitetett. Ezen szomorú állapot szakadatlan 8 évig tartott, melly idő alatt magát a beteg egyébaránt jól érzé, sőt vidor kedélyében is megrnaradott, hivatalt fölválalt, mellyet leggondosabban tellyesíte; életmóda, noha az előbbi maradott, mostani kórállapotára nézve, hihetőleg czélszerülten volt; a beteg gyakran éjjelezett, mulatott, vadászott, társaságban, mellyet szeretett, noha nem kicsapongólag, léles italokkal is élt; közben megnősödvén, több életteljes most is élő gyermeket nemze. Hivatalábani előmenetele ismét hozzám közelitvén a beteget, kórállapotával s annak egyedségeivel inegösmerkedém 1838-dik évben. A beteg arczának sárgás halvány szine első pillanatra is elárulá altesti szenvedelmeit, mellyekkel már annyira megbarátkozott volt , hogy azokról vélem inkább mint már másolhatlan szokványos állapotrul, mint orvoslás végett értekezék kérésemre; ő többnemű külső és belső szerekkel élvén azelőtt, azokrol is lemondott, kivévén némelly labdacsokat, inellyek könnyebb s rendesebb székelést okozván némű enyhülést hoztak, s a Haller savanyú nedvét, mellyet idő közben vízzel használt, — az altesthen a májdugulás könnyen észrevehető, az emésztés meglehetős , a székelés azonban rendetlen volt, mellyet a beteg a vérvesztés, csomók kiiszamlása, s azoknak fájdalmas visszahelyezése félelmébül akarólag gyakran hátra tartani iparkodott, a kiiszamlás serényebb vagy tovább tartó gyaloglás közben is megtörtént, minél fogva a beteg egyik kezét illy alkalom mellett mindég a végbél nyilás fölött szoritólag tartani kénytelenittetvén, eme körülmény miatt testi mozgást csak gyéren teheíe. — így múltak el hetek, hónapok a nélkül, hogy a baj néműleg változnék, vagy én részemrül annak orvoslására befolynék ; a vérár mindennapos volt