Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 6. félév, 1-25. sz. (1841)

10. szám

( 156 -) A fiilkarnak vállboli kitzelese, (exarticulatio brachii) Közli Dr. ERCSEY IMRE, nagjváradi gyakorló orvos. Múlt November hó 27-én egy 18 éves ifjú küldetett járásunk egyik seborvosától a megye kórházába, ott a hideg fenéiül már egészen elemésztett halkarjára nézve gyógyító segélyt nyerendő. Ezen fene a tenyéren pattant pokolvar következése volt, s olly sebes léptekkel haladt elő , hogy a pattanás után két héttel, mikor a beteget kórházunk derék főorvosa keze alá vevé, már csak a sebészi miítételtül lehetett segélyt reményleni. Az alkart, a kéztővel és fölkarral csak némelly izomrészecskék , és roncsolt szálagok köték össze ; az üt- és vísszerek elemésztve lévén, az elakadt vérforgás miatt az egész alkar összeszáradott s múmiaként fekete szint öltött magára. A fölkar izmai szinte középtájig elemésztve, igen nagy mennyiségű büdös, s romlott genyt választának ei, s a lobos dag egész a hónalyig nyúlt fel, hol a lüktetés világosan .éreztetett. A kórházi tisztelt főorvos belátván a sebészi műtétei, mint utolsó segély szükséges voltát, szíves volt engem felszólitani, hogy azt végre hajtanám. Ama nagy sebész, kinek szavai most is visszhangoznak agyamban, s ki kést igen ritkán használ, a derék Lisfranc szerént rendeltem el a műtételhöz kívántató készületeket, de annyival inkább kételkedtem annak szerencsés kimeneteléiül, minthogy a fölkarnak kiízelésére L isfran c szerént kívántató 8 hüvelyknyi hosszú, s egy hüvelyknyi széles kétélű kés hibázott, mellyet egy a csontközötti szálag átmetszésére használni szokott 4 hüvelyknyi hosszú késsel kelle kipótolnom. — A műtéteit következőleg tevéin: a bete-