Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 5. félév, 1-25. sz. (1840)

6. szám

í 88 ) hanem valamit lohadt, mindég halálos. Egyébiránt sok pórkisded minden orvoslás nélkül kiállván a gyöngébb vörhenylázt, csak akkor került gyógyitás alá, ha feldagadt. Több az elhanyaglás miatt el is halt. Ezen három hónap alatt tapasztalt jelesebb kóresetim. Pokolvar. Egy 24 éves szőke korcsmárost, gyönge ideges alkattal, Augustus hónap elején meglátogatván, lázban Jelém ; ki is főfájásról, gyomorérzékenységrül, keserű izriil panaszkodott, nyughatatlankodott, izzadott, nyelve nyálkás fehér sárga volt. Ezen kórjelek csorvás lázt gyanitatván, kiürítésül hánytatót rendeltem. Másnap sok epés hányás után nemhogy enyhült volna betegsége, hanem inkább minden előszámlált jelek nagyobbodtak. Történetbül kezét vizsgálván, mutate) uját bekötve találtam, okát kérdezvén , azt adta elő, hogy döglött juhbőrt nyirván, az ollóval megkarczolá uját, melly azután fölsebesedett. Minekutána a sebes ujat felkötöttem volna, a mutató harmadik izesülésén fekete szederjes hólyagot találtam, melly tájék, valamint egész dagadt uja érzéketlen volt. A daganat nemcsak a kézre, hanem a karra is elterjedvén, hónallyi mirigyei érzékenyek és ludtojásnyi nagyok lettek, melle s egész jobb oldala a csipőig fel is pöffedett. Nem kételkedhetvén ezen jelek után a betegség mivoltáról, a pokolvar hólyagot lemetszettem és területét sósavas dárdannyal (butyrum antimonii) kentem <be, — még pedig első és másodnap több ízben , inig az etetés következésében az uj gyuladt és érzékenyebb nem lett. Belső szerül a savitott zöldlő savanyt használtam, és örömmel tapasztalám, hogy mindjárt másnapra a láz, főfájás, mírigydaganat, gyomorfájdalom, nyughatatlanság, izzadság enyhült, s a dagadt újról leesvén az üszkös