Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 5. félév, 1-25. sz. (1840)

4. szám

( 59 '. tatására is következtetni; de eddigelé legtöbb gyógyszereink ollyanok, mellyek nemi egyes életműkben vagy rendszerekben okoznak ugyan kitűnő változásokat, de nem olly mértékben mint a különhatók, s igy munkálatuk főleg általános, következéskép az orvoslást csak általános gyógyelvekhöz kénytelenittetiink alkalmazni; hozzájárulván még az is, hogy sok nyavalyáknál a gerjesztő okok előttünk ösmeretlenek, vagy mellyek ha ösmeretesek is, az egésztestben elterjedt rendszerekben gerjesztnek kórváltozásokat, miért a használandó szereknek is nem egyes részekre különösen, de az egészre kell hatniok. Az ideglázban p.o. ki fogna valamilly különszerrül álmodozni? itt az egész ideg- és véredényi rendszer kórállapotba van helyezve, s az orvoslást is csak a beteg, nek egyedségéhöz, és a betegségnek főlhőkként változó tüneményeihöz kell alkalmaznunk általános gyógyelvek szerint; azért ezen nyavalyában, kivált elején, csorvás szövődés mellett majd hánytatót, majd hasüritőt, a kiilbőrnek kitűnő szárazsága mellett izzasztókat, kitűnő erőtlenségnél gyöngébb vagy erősb izgatókat , a véredényszernek kitűnő lobos állapotában loboltókat s a t. rendelünk. Határzatlan, bizonytalan, végtére gyógyszertani ösmeretünk azért is, minthogy a gyógyszerek eránti fogékonyság különböző, gyakran az egyednek előre' ki nem számolható különbféle terinészetéhöz, életrendéhöz, testalkotához, mérsékményéhöz, az időjárathoz, éghajlathoz, szokásokhoz, gondolkozásmódhoz s. t e. . képest. Csudálkozunk gyakran B r o u s s a i s-nek véres rendszerén a borzadásig, de gondoljuk meg, hogy neki a tüzes fmncziákkal van ügye, kiknél bár minő betegség könnyen ölt magára lobos belyeget. Mind ezen gyógybizonytalanságok s határzatlanságok mellett, nincs egyéb hátra, mintáz ezredeken alapuló józan tapasztalásnak ösvényét követnünk. Olvas snk , tanuljuk a regieket, hasonlítsuk össze az űjah-