Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 5. félév, 1-25. sz. (1840)

4. szám

( 52 '. a t. edényekkel, s hagyjuk a vért részint szakadatlanul, részint szakadottan különbféle folyamokban folyni, s akkor egészen váratlan különbféleségekre akadandunk, ügy a savó és pirnye közötti mennyiségi viszonyra, mint a pirnye minémüségére nézve. Nagy befolyással bir utóbb az érbiil bocsátott vér minémüségére nézve az egyednek vénuérsékménye (temperament); petyhüdteknél (phlegmatisch) mindig sűrűbb a vér , mint a véreseknél (sanguinisch). Ide tartoznak nem különben minden indulatok, életrend s t. e. f, mellyek a vér minémüségét képesek nagyon megváltoztatni. A lobhártya (erusta inflammatoria) mint már neve is mutatja, a lob bizonyos jelének nézetett régóta, s annak jelenlétébül következtetések is tétettek az érvágás ismétlésére , de megjegyzé már Hewson (med. Comment. der Geseljsch. d. Aerzte zu Edinburg Bd. IV. S. 387, Altenburger Libersetz. v. 1778), inikép ezen hártya a vérre minden szembetűnő ok nélkül is tevődik, g azt bivé , bogy a vérnek tulajdonai maga az érbüli kifolyás alatt változnak. Vannak utóbb sok betegségek, mellyekben a vér látszólag meg sem változott: mint: a tartós nyári láz, napi láz (ephemera) forróláznak (synocha) első szaka, gutaütés, dermenet (tetanus) és sok idegkór (nevroses): s még is ezen esetekben az érvágás gyakran hasznos; vagy épen elkerülhetlenül szükséges. Mennél tapasztaltabb az orvos, valóban annál kevesebbet ügyel a kibocsátott vérnek minémüségére. A nyavalyák tanyáját nem vérben kell keresni, minthogy azok a vérnek észrevehető jelenségeivel igen csekély mértékben függnek össze. M^llyik gyakorlott orvos irtózand a másodszori érvágástól, ha a tüdő- vagy mellhártya-lobos betege erébül először kibocsátott vérnek föliileten semmi lobhártya nem mutatkozik, a lob azonban nőtten nő ? Sokkal szükségest a betegnek állapotát, változásait, mintsem magát a vért vizsga szemekkei kisérnünk.