Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 5. félév, 1-25. sz. (1840)

4. szám

( ) járványos betegségekben, egyedül a kórelőjeleknek föltűnte után, izzadás, vizeilés, s más criticus tünemények által jő vissza az egésség, a nélkül hogy maga H diihösb nyavalya megjelennék. De milly tökélytelea még ugyan ezen kórelőjeleknek ösniérete, milly kevés esetben (leginkább járványos és tájnyavalyákban) gyaníthatjuk belőlük a készülő nyavalyát, s azért milly ritkán is előzhetjük meg ennek egész kitörését, azt mindennapi esetek bizonyítják, ha hogy többnyire magával a kiütött diihösb ellennel van ügyünk , mellynek legyőzése a kétségesb kimenetelen kivül, hatalmasb gyógyszereket , s huzamósb időt is kiván. Xestn csekélyebb homályba van még burkolva a k ó r - o k tan (aetiologia morborum), ezt igazolják a legtöbb betegségnek okai felett létező igen különböző vélemények , és épen a rajtok épült különböző gyógymódok. A tiasonszenvérek kerülik a kór-okoknak fürkészését, mi minden eddigi gyógymóddal ellenzésben van, s a legnyilvánosb egyoldalúságra mutat. *) Ha kórjelek a betegségnek tükrei, mert jmi jelenségek által az életben nem mutatkozik, az a gyógyniüvészre nézve nem is létezik, akkor ezeknek összesége -teszi ugyan a betegségnek magának fogalmát is. De épen ezen kórjeleknek gyakori határzatlan s tökélytelen magyarázata nehezíti a betegségnek megösinerését, tehát •) Az 1831-diki világszerte gyászemlékezetü cholerakor, Hahnemann a dühös nyavalyának távolabb okát a levegőben milliókra elterjedt bizonyos láthatlan állatkáknak az életmüvezetre való ellenies hatását állitá lenni, s minthogy kámfor a legalsóbb rendű állatkáknak kitűnő ellene lévén, azokat légbiztosban elöli, ugjan csak kámfort ajánla cholera ellen is. Itt Hahnemann két ellenmondási hibába bukék: először, még is csak kereste ő a betegségnek, ha bár csak távolabb okát is, másodszo r, tudjuk, minő épen nem honioeopathicus adagokban ajánla ö nekünk akkor a kámfort.