Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 5. félév, 1-25. sz. (1840)

3. szám

( 48 '. Nyakas liangtalanság Egy 21 eves nőszemély, ki rendes, hatan valamennyire bővebb tisztulással és idegestestalkattal birt, későbbi éveiben a gyermekkori kifejlettebb görvély helyett meghűlésre nyert nagyobb hajlandóságot, innét eredett, hogy egykori meghűlés után hurutos torokgyikba esett, melly tetemes rekettséggel szövetkezett. Ezen baj czélirányos szerekre elenyészett ugyan, de a rekedtség makacsul ellene szegült minden gyógymódnak, s végre hangtalanságba (aphonia) ment által; mi ellen sokfélék sem használván , sőt helybeli lobellenes gyógymódra a hangtalanság legfőbb fokra emelkedvén , méltán azon gondolatra jöhete az orvos, hogy ezen bajt helybeli gyöngeség tartja fel; azért is következőtrendele betege számára : Rpe. Ammonii muriatici depurati drachm. Kali carbonici scrupul. 2. A szalamiasó forró vízben felolvasztatván most a szénsavas hamag is hozzáadatott, ekkor a víz forrása közben kifejlődött gőzt tölcséren kelle a betegnek fölszíni, melly szénsavas hugyagot (carb. ammoniae) tartott magában. Ezen bánásmód naponként egyszer ismételtetvén, utána legalább két órai pihenésnek és minden beszédi erőködéstől való tartózkodásnak kelle következni. — Már hat napi használatnak azon sikere lett, hogy a hang eleinte ugyan rekedten jelentette magát, melly nem sokára nyákos gyógyszerekre rövid idő alatt egészen megtisztult. Szinte megjegyzésre méltó, hogy a beteg ki előbb csaknem folyvást rekedtségben szenvedett, későbbi tetemesebb meghűlések közepette is ebbeli bajoktul minden időre ment maradt. (Bibliothek vor Laeger, Nr. 4. 1838.) NYOMATIK AZ EGYETEM BETŰIVEL. I