Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 5. félév, 1-25. sz. (1840)

3. szám

. ( 38 ) dozás. Uj időkben látjuk ismét a vérszomjas Broussaismust, az ellenösztönös (contra

stimulus) llasorism'ust, de legnagyobb álmélattal látjuk még mindig kinlódni Hahne mannák hasonsz envtanát*) *) Soha sem vala czélom , a bár miben velem egyet nem értőket gúnyolni, annál kevesbé most, midőn isteni tudományunk ügyében szólamlok meg; itt pedig most csak röviden — mert nem akarok kritikát irni — és ószintén a homoeopathiárul. — Hahnemann, a tiszteletre méltó 86 éves férfi csalódik, s követőid általa, midőn 50 vagy 60 éves tapasztalására támaszkodván , elég vakmerő azt, miben ezredek óta fáradozának a nagyok, mind, mind — haszontalanságnak, butaságnak nevezi , azt hivén , hogy eddigien az egész orvostudomány puszta csalfaságokon , s egészen ellenkező uta. 'kon tévelygett , s magát azon üdvhozó gyógyreformatornak vallja, ki előtt a tömérdek körű gydgytudomány fátyolai eloszlanak, Hah nem annak igen is vannak halhatatlan érdemei , mert hogy mind azokat elmellőzzem , miket a vegytan köszön neki, egyedül a szorosh értelmű gyógytudományban tett újításai s érdemei közül leszek néhányat emlitendő. Mar a gondatlanokat olly könnyen elkábító mézes orgánon-jában igen sok van , mi soha el nem hervadható koszorúkat fűz agg fejére. Ő volt újabb időkben leghatalmasb ébresztője annak, mikép a gyógyszerek erejét elószer az egésségeseken kell kisérleni ; mennyiben légyen itt igaza, s mennyiben valósitható ezen eszme, arrul jelen értekezésem vége felé, illó helyen leszek szólandó. — Az idült nyavalyákrúli későbbi munkáiban figyelmetesekké tesz bennünket a rühnek természetére, s eddigelé egyedüli külső , gyakran legveszélyesb gyógyítására : ha bár hibásnak is állítjuk azon véleményét, mi szerint minden idült nyavalya a három idétlenül visszavert betegségnek— sycosis, syphilis, prosa—s főleg az utolsónak következménye. — Neki köszönhetjük azon figyelmet, mellyet a különszerek, úgy szinte a betegeknél tartandó szorosb életrend iránt ébrfcszte bennünk. De megbocsátbatlan hibát ejte ő , midőn a be-