Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 5. félév, 1-25. sz. (1840)

2. szám

( 42 ) VEGYES KÖZLÉSEK. A vi'zgy ógyi t ás újdonsága. A hideg vizet Rómában sokáig valóságos méregnek tartották, s használatából a leggonoszabb bajokat következtettek; mig végre Antonius M u s a nevű orvos Augustus Császárt vele valamclly igen terhes betegségből helyre nem állította; mire a hideg v/zzeli élésnek és testmosásnak vége hossza nem volt, s hogy nyaranta is a leghidegebb vizet kaphassák, számtalan jégvermek ásattak. Még a legnagyobb tekintetű emberek is télnek közepén a folyókba ugrándoztak, mellybíil ha dermedten kivánszorogtak , hős tettel dicsekvének. — PJinius 19. 19. §.2. Multa renascentur, cadentque, quae nunc sunt in usu. Mere gtani ösméretek, (notiones toxicologicae.). I. A hidegebb égallyi csak nem imámos növények az egyenlítői vidékeken nemritkán mérges tulaj donnákká válnak, a farkas repő (pteris caudata) zsenge hajtásai is valamint bizonyos ananász (bromelia) fajéi is Brazília keleti részében több utazók bizonyságai szerint a lovakban mérges hatást mondatnak okozni. — A duzzadt porhonrójt (lobelia inflata) mint hánytató erejű orvosság azon különös tulajdonságot mondatik magára venni, hogy mint az anyarozs úgy működik a méhre, és már középszerű adagban is igen hatalmas méreg. II. Az úgy nevezett Aviualy, vagy urary, mellyel az indek Orinoccóban szokták nyilaikat megmérgezni, Schomburg szerint a szornya (strychnos) nemhöz tartozik , mellyet a mondott szerző következőleg jellemez: méregtermő szornya (slrychnos toxifera) pete-lános,