Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 5. félév, 1-25. sz. (1840)

17. szám

( 265 '. rossz jel, — hasznos a fíilmögötti nyálmirigy gyuladásában, első utak tisztátalanságában, s átalában ollyankor, mikor a bevett eledel és kiürített ganéj közt illendő mennyiségű arány van, és a beteg utána nem gyengül sőt könnyebbül. Geny, külső részeken , ha sárgás fehér, szagatlan és tejfel állományú, jó; ha pedig csipős, hig, büdös : rossz. Fülzúgás többnyire vértolulásra mutat. Siketség néha görcsök jele. Ha a beteg tulajdon szavát kevesbé hallja , mint a másét: Eustach csőjének dugulása van jelen. Száj érczíze veszedelmes váltólázat: édes íze aszkórt jelent, Fájdalom, ha szünetlen, többnyire gyuladásra ; ba szünetei vágynák, ideges bajra; ha dobogó és fázássaj egyesül , genyedésre ; ha szúró , ikrák kemény daganatinál, rákra; ha szaggató, csűzra ; ba csontokat hasogató, kivált éjjelenként, bujakórra; ha hajlásokban fészkelő, köszvényre; ha szegező a fej bizonyos pontján s néha mintegy pattanással végződik , rásztkórra , méhkórra; ha bizsergő, a hátgerinczen, aszkórra; ha sebhelytől szívig terjedő és test puffadásával, görcsökkel egyesül : mérges marásra; ha csiklandozó az orrban és végbélben, belférgességre, néha aranyérre mutat. Eszelősség, vagy félrebeszéd nem mindig jele az agylobnak ; — lázakban bőrkütegek megjelenése előtt, vagy az első útak epés tisztátalanságában, biráiati; veszedelmes, ha ravaszsággal vagy vidámsággal és elméskedéssel egyesül. Érzéketlenség szinte úgy, mint nagy érzékenység, vagy érzékekbeni visszásság , veszedelem jeje.