Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 5. félév, 1-25. sz. (1840)

13. szám

-( 211 ) Jut egyszerre eszébe u keresztfához kötött párló , búcsút vesz pajtásátul, megy haza , veszi kését és fejszéjét, és siet egyenesen a keresztfa felé. Azonban még a lógyilkos poharait a korcsmában ürítgeti, a félig meddig ellopott lovak gazdája lovait szüntelen keresvén, ezeket a mondott keresztfánál találja, 1 i is látván e csudálatos történetet, magát elrejtvén, lovai mellett virrasztott, ha el-jő-e, és ki a csíntevő ? és íme egyszerre csak előterem a bőrfejtő, s kérdi tőle, mit akar? ő ösmerősit mondja keresni. A lógazda örvendvén, hogy jószágát megtalálta, a lócsiszárral többé szót nem váltott, hanem lovait a keresztfátul eloldozván, velők haza sietett; s hon elbeszélte a történteket. A csíntevő haza jöttekor már minden kibizonyodván, azonnal megfogatott, és nem lévén {Lipcsén börtön, a kutyapeczérhöz •v itetett. — A keresztfához kötött lovak gazdája ezeket hallván, siet a bíróhoz, és mi történt legyen előtti nap, ennek is elbeszéli, a biró ezen embert szembesítés végett egy hajdúval a fogolyhoz küldi, ki is a már egyszer a keresztfánál vele találkozottra azonnal ráösmer.— A lógazda odahagyván a bűnöst, ez miután látná, hogy gonosztette nem sejtetik többé, hanem már világosságra jött egészen, egyszersmind felriadott lelkiösmeretét is a mardosó fájdalmak túlságosan kínzanak, fogja magát, csizmaszárába rejtett IS. ujnyi hosszaságu kését kihúzza, és a szó csaknem való értelmében , azt magába marokig 14. ujnyira ütvén, vele mellét szinte általszegezi; mire rettenetes vérfolyás támadván, a bűnös halva rogyik halomra. A tettre az egész város öszszecsődiil, a hajdú érettem fut, ki is épen betegeimet látogatván, félbe hagyok mindent, és a szerenesétlenhöz sietek; kit én földön fekve, vérében fetrengeni találván, először is a még mindig melle markolatának vájulatábul kiálló kést markolatánál fogva kirántottam, * az egyre vérző sebet rongydarabokkal jól bedugaszoltam ; őtet a szobábul halva kivitettem, és kísérletül, 11*