Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 5. félév, 1-25. sz. (1840)

7. szám

( 10» ) szeles betegséget, hanem csak képes legyen az eredeti hajt s betegséget eltörleni, s megsemmisíteni. De megengedve azt, hogy a beteg Organismus sokkal érzékenyebb s fogékonyabb a gyógyszerek iránt, mint az egészséges: a különbség még sem lehet olly nagy, hogy az, mi az egészséges testben szemer, s obonnyi számra véve észrevehető tüneteket okozván csak , az a beteg testben trillió — decillio részre osztva ugyan azon hatást okozza, vagy pedig olly nagynak kellene a különbségnek lenni az egészseges és beteg test között, mint az elefánt és atom közt. De Hahnemann és tanitványai a nem homoeopathicus orvosoktól megtámadtatva az adagok kicsinysége, semmisége, s erőtlensége miatt, Hahnemann a köpönyeget megfordítá, azt mondja, és tanítványai: „a mi szereink nem olly erőtlenek és gyöngék, mint ti vélitek ; sőt azok nagyon is hatalmasok s erősek. A homoeopathicus készités, u. m. a hígítás, rázás és dörzsölés által fejlődik ki azoknak valóságos gyógyerejíik olly annyira: hogy a kifejlett gyógyszer ereje hasonló lesz a ragályhoz." — Ha ez igaz, milly irtóztató hatásé lenne az organisniusra egy homoeopathicus adagnyi himany, vagy higany? még félni lehetne, hogy a kisírletnel az embernek minden gyógyszertelen nedveit megfertőztetik. A homoeopathiának kifejlődési történetéből azonban világos az: hogy eleintén nem is gondolkodtak a kis adagoknál az erő kifejlődéséről, az csak későbbi hozzá adás, hogy az ellenvetésre lehessen valamit felelni. De a mi több, az is bizonyos, hogy elejintén Hahnemann igen nagy adagokkal tett kisírleteket. Ez kitettszik abból, a mit Hahnemann mintegy 40 egynehány év előtt írt. Akkor t. i. 1797-ben nem győzé eléggé magasztalni az ignácz-babnak erejét azon láz ellen, ""melly akkor a gyermekek közt szórványosan uralkodott, midőn 3 éves gyermekeknek Vi — és % sze-