Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 5. félév, 1-25. sz. (1840)

1. szám

( 2 ) tudomány fejlődő változásaira hatalmas befolyást gyakoroltak. Ha hát Aesculap minden tanítványai nincsennek ugyanazon véleményen, és nem mind ugyanazon nyomon járnak is, ennek oka a dolog természetében magában fekszik. A közönség, melly egyedül a tudomány gyakorlati basználtatását látja, a gyógygyakorlatban a változékonyságot tapasztalja ugyan, ennek rejtett alapokát azonban nem sejti, honnét az orvosok gyógydiva tárói, rendszereik és gyógymódaik változékonyságárul, az orvostudomány bizonytalanságárul igen szeret beszélni ; melly szemrehányást az orvostudomány egyáltalában meg nem érdemli. A gyógytudomány nem raásmint természettudomány, a természetben pedig semmi sincs állandó, sőt inkább benne minden szakadatlan változásnak vagyon alá vetve. A ha'ny ember, annyi természet és annyi kóralak, már pedig minden egyes kóralak a maga saját gyógymódát kivánja; honnét egy művészet és tudomány sem kiván annyi egyeztető s hasonlító tehetséget, annyi felfogó és itélő erőt a művész résziről mint az orvostudomány. A közönség gyakran divatorvoslásokrul, divatgyógyrendszerekrűl beszél; nem ritkán halljuk, nem rég úgymond, egyedül erősítő szerek, kína, bor, mákony, s. tb. később merő vérüritések használtattak; és ime most pedig hasonszenvnél, vízorvoslásnál egyebet nem hallunk ; — nem a divataak hódolunk-e eként? Melly szemrelobbantások az orvosra nézve, ki tudományát bensőleg szereti és rendeltetését buzgósággal tellyesíti, valóban sértők, mert könnyelműséget, föliiletességet, naponként változó rendszert tesznek föl; holott a gyógytudományi rendszerek változtatásának szüksége mégis a tudományos elvek mélyebben fekvő alapokátúl függvén, ez a nem orvos csak fölületen maradó ügyeletének föl nem tárul. Tekintsük csak a dolgot kissé közelebbrül, valóban úgy fogjuk találni, hogy nem mindig az orvosok, hanem többnyire maga a természet az,