Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 4. félév, 1-25. sz. (1840)

6. szám

( 84 ) éltek, fejlett ki, midőn Afrikába kiköltöztek) leginkább 1493 olta lett ösmeretessé, mint járvány, S-ik Károly olasz országi seregénél; higany használása pedig már az előtt, még az araboknál igen közönséges volt: de ebből nem következik, hogy akkor bujakór nem volt és a többi betegségek ennek természetében nem részesülhettek. Azon kórjelek, mikkel a természet hiv szemlélője, a nagy Hippocrates a pestist rajzolta le t. i. nagy pattanások az egész testen, leginkább a fejen, ocsmány fekélyek a szeméremrészeken és ezek táján, orbánczos gyuladások, sorvadások most lázzal majd láz nélkül, evesedés a fekélyekben és gümőkben , folyások a szemérem részekből, legkínzóbb fájdalmak, száj terjedő fekélyei, daganatok kiviil és belől az ágyék táján, a torokban sat. váljon nem a buja kór jelei é ? s váljon a pestis nevezeten nem ez a venusi pestis értetett é? kétesebb, mint sem a buja kórnak régibb időkben létezését tagadni lehetne. Mostani időkben nagyon is közönségessé lett: mivel nem csak sok utakon és módokon szerezhető ; hanem által is megy örökség szerént, nemzés, szülés útján. Szelidülése, eredeti vadságának levetkezése abban áll, hogy sok ideig ellappang a testben ; minden jeleivel ritkán nyilatkozik; magát mintegy a más okok miatt kifejlett betegségek mögé rejti; ezekkel természetét mindenkor, néha jeleit is közli; minden gyógyításnak, melly nem higannyal történik, ellent áll ; igy a sokszor meg sem is ösmérhetett bajokat idültekké teszi; s átalában az élő állati testet, a helyett hogy egyszerre megtámadná, titkon, apródonként fogyasztja, emészti; egyébbaránt mind kórházi, mind azon kíveli tapasztalás mm ritka példát mutat,hol az emiitett bujakór az annyira szelídnek magasztalt szerelem isten-asszonyát minden diszeiből kivetkeztetve tünteti föl.— Alig van gyógyszer, mi ennek orvoslására egyszer másszor haszonnal ne adatott volna; alkalmazva voltak kiürítő, izzasztó, erősítő, ösztönző, csillapító sat. gyógymódok; jó si-