Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 4. félév, 1-25. sz. (1840)

13. szám

( 195 ) gálgatni, hogy gondos ápolás és okszerű gyámolítás által kifejlődhessenek, és tellyes érettségre juthassanak. Azért is igen fontosnak tartom, hogy ma, ifjú egyesületünk első évnapján, mindenek előtt komolyan kérdeződjünk a felöl: milly eredménye lőn mult évi összejövetelinknek, s miképen áll a súlyegyen a kitűzött czélok és a közt, mi már valólag végrehajtatott? Amaz igazság, miszerint gyermek vállaitól tetemes erőnyilvánitást nem várhatni, eléggé felbátorít minket ezen önvizsgálatra , mihez talán nem is lenne kedvünk, ha működésünket nem ugy tekintenők csak, mint zsenge kezdetét, s előkészületét egy terjedelmesb és öszhangzólag egymásba vágó nagyobb egésznek. Mult évbeni első gyűlésünkkor előlegesen említetett ama néhány év éta kül- és belföldön olly közönséges , s a mi közös figyelmünkre is különösen méltó panasz: hogy az orvosi kar külső s belső méltósága hanyatlásban van, sőt hogy a belső méltóság helyét némi hivalkodás és aljas érzelem foglalta el, melly a tellyes erkölcsi romlottsághoz már igen közel áll. E szomorú állapotnak ellene munkálni, egyike volt föladatinknak. A külső méltóságot, melly minden más karok közt az orvosinak legnélkülezhetlenebb, egyedül magunknak emelni lehetlen, s talán csak orvosi alkotmányunk újont szerkesztése által volna lehető, miszerint hívatlanoknak e karba lépni meg nem engedtetnék , és az orvosok mind statusszolgákká emeltetnének. De egyesületünk ugy látszik, e tekintetben sem volt egészen terméketlen , s jó szándékink megtisztelő fogadtatása a t. megye által, hízelgő jóváhagyása és gyámolítása a nagy méltóságú főispán úr részéről, bizonyára a nagy közönségnél is olly benyomást tőn , melly külső állásunkra a társasági kapcsolatban kedvetlen színt épen nem vethetett; és állításomnak valyon nem szolgál-e örvendetes tanuságaúl azon tisztes fogadtatás is, mellyet utolsó gyülésünk a szmrdáki fürdőben tapasztalt a földes úr részéről ? 13-