Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 4. félév, 1-25. sz. (1840)

11. szám

( 168 ) fördő személyek tetszésök szerint részint a szabad ég alatt, részint pedig a héj alá vonulva a nap ellen oltalmaztatván, használhassák a íordőt. Levetkezésre a fördőhöz egy közös fafolyosó van toldva, s átalában az egész a kórvendégek alacsonabb, magosabb igényekre számot nem tartó osztályának lévén szánva , maga és ezek részérül is jobb állapotot érdemlene. A kis iszapfördó' szinte fábul van építve , és csak egyes fördő személyekre szánva, melly 4. lábnyinál szélte hosszában alig nagyobb. A 1 ó ú s z t a t ó. Ez erős, az udvar közepén serkedő ásványforrás, melly többnyire Ióúsztatásul, de nem ritkán a parasztok által fürdőül is használtatik. Ezen forrás olly erős, hogy szinte patakká válik. A jelenlevő, de nem használt források ezek: egy a jánosfördő és egy a zenekápolna alatt; mellyek, mint már fölebb mondók, még sokkal szaporítathatnának, mit a használt források, leginkább pedig az antalforrás rendküli vízgazdagsága szükségtelenné és fölöslegessé tészen. A források természettani tulaj don a i. Valamennyi eddig leírt ásványforrás imént merített vize tiszta, világos, színetlen, melly annyi lég kifejlése alatt serkedez, hogy főkép az aníalforrásban némelly helyeken buzogni forrani látszik; a légkifejlés egyedül a közönséges fördőben nem tapasztalható. A forrásvízből valamennyi nagyobb víztartók falaira és fenekére rozsdasárga (Ochergelb) váladék rakódik le, a vízcsatornákra és fördőmedenczékre pedig kemény, Szinte kőnemű világosbarna boríték nő. Az imént mert, légen állva meghűlő víz nem zavarodik meg, hanem tisztaságát, világosságát csaknem előbbeni fokában megtartja, csak ha több napokig állott már, avagy ha főzetik, leszen kissé zavaros, és világosbarna porképű keves váladékot rak le.