Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 4. félév, 1-25. sz. (1840)

10. szám

( 131 ) szakadatlanul tartottak, és a beteget annyira elgyalázták, hogy őtet minden fájdalomroham után(ll-tó'l l-ig azaz) két óráig tartó mély álom lepte meg. A délutánok és éjjelek szabadok voltak a fájdalomtul, és másként is semmi kórtünemény nem tapasztaltatott. — Hogy ezen kórbaj valószínűleg idegbántalom volna, azt nem nehéz volt kitalálni, a naponkénti fájdalomroham után következő, két óráig tartó álmot azonban nem könnyen lehetett a fothergillféle arczfájdalom képvonásai közé sorozni, melly kórtünemény vagy valamelly életműves elfajuláson alapúit, mit egész bizonyossággal tagadni nem lehetett, mert több a kórismét érdeklő fel világositható kérdésekre a beteg felelni nem tudott; avagy pedig az idegbántalom erőszaka az életerőt kimeritvén, a kórroham után következő álom a beteg vesztett életerejinek helyre állítására, vagyis a kipihenésre szolgált. — E részről mindkét esetben terhes volt a kórisme (diagnosis). — Az évnegyedenként visszatérengő fájdalomroham october 13-kán már a 13-dik évben tért vissza, melly idő alatt betegem, bár hol volt is, mindenütt orvossegedelmet keresett, és már 19-dik octoberben (tehát kórrohainának második napján) segedelemnyujtás végett mostan is az itteni kórházba folyamodott. Dr. P. szivességébül ezen kóreset szemmel tartására és orvoslására alkalmat kapván, azt gondolám , hogy a fölebb említett két kóresetbeni sükerűlt orvoslás következtében , a deléjzés hatását a jelenben is legalább megkisérleni elegendő okom volna, noha más résziül a baj már 13. év olta tartván, és betegem mintegy másod természetévé válván, alapos reménnyel diszlendő orvoslásom tárgyában magamat nem igen hitegethetem. — October 20-kán (-f 9° R. derűs nap) hat hat perczig kétszer deléjzettem meg betegemet, melly nap a beteg kórállapotában még csak legcsekélyebb változás sem tapasztaltatott. — Oct. 21, és 22dikén a beteg hangyamászati érzelmet tapasztalt, fájdalmas szemöldfölöfti táján pedig könnyű rándulutokot vett