Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 3. félév, 1-25. sz. (1839)

6. szám

( 90 ) ki a' természetet titkos útjain nem háborgatta, 's hol hathatós lépéssel kényteleníteték közbejárúlni, azt csak előrebocsátott megfontolás után cselekvé. Most tehát azon kérdés támad, ennyi akadályok, olly sok hibás fogalmak és bizalmatlanságot gerjesztő nézetek mellett, mikép jusson igazsághoz az ember, mi módon használja az előbbi tapasztalásokat, az igazat és jót hogy találja ki és fordítsa betegeinek üdvére az orvos? ezek olly kérdések, mellyeket megoldani igazán szólván , felelte nehéz, — 's többszörös felakadás nélkül ritkán fog valaki tiszta igazságot fölfedezhetni; innét van , hogy legtöbb gyakorló orvosok ön tapasztalataikra hivatkoznak, mert ezekben belső meggyőződés után leginkább bizakodnak, jóllehet az illyes lépés egyoldalúságra szokott közönségesen vezetni. Kik valameily rendszerhez vakon ragaszkodnak a' természetnek többé nein hívei, mert divatos kifejezéssel élvén, nincs tudotnónyinkban sem alio — sem homoeopathia, a' jó gyakorló orvosnak fő mestersége abban áll , hogy minden rendiszerben találtató aranyszemeket kitudja keresni, 's mind azt mi üdvös 5 okosan a' betegek hasznára tudja fordítani, mert elmellőzvén a

1 gyógyszerek végnélkiili hígítását és felolvasztását, igenis látjuk, hogy azon orvosok, kik a' várakoztató gyógymódhoz (methodus exspectativa) értenek, legszerencsésebb kimenetelű orvoslásokat képesek előmutatni; 's e' szerént egy gondolkodó orvosnak az úgynevezett homoeopathia is tanuságúl fog szolgálni ; — ebből tanulhatjuk ki, mennyivel kelljen a' természet gyógyerejét nagyobbra becsülni, továbbá mennyit lehessen az életmód — és rend módosítására építeni, mert ez, mint az életműségre állandóan ható természetes ösztön kétség kívül legkitűnőbb változásokat képes előidézni, mellyek, mint mindannyi ingerek, az életmüséget gyakorta természetellenes erőlködésre és visszahatásra szokták ösztönözni, egy fő érdeme még ezen említett gyógyrendszernek, hogy az csak egyszerű és kisebb