Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 3. félév, 1-25. sz. (1839)

4. szám

( 50 ) II. IIa valamelly betveggyel (discrasia) bajlódó emberben történik a' sebzés, úgy ezen seb tisztán külsőleg gyógyítva meg nem gyógyul , hanem a' testben megtelepedett betvegy bélyegét veszi magára, 's magát ezen betvegy bélyegét viselő fekéllyé változtatja, a' seb a' közbetegség lerakodó helyévé, természetes genykutaccsá (fonlanelia) leszen, mellyet arra használ a' gyógyerő , hogy a' bűnhődő anyagot (materia peccans) általa küszöbölje ki a' testbiil. Az illy fekélynek gyógyítása illyenkor orvost kiván, a' csupán seborvos többé nem elég. III. Ha az e

fiele fekély külső szerekkel begyógyitatik, mi ollykor megesik, de csak erőszakkal, úgy vagy a' hegjegy előbb utóbb ismét fölfakad — a' jobbik eset —, avagy a' hetvegyet helyettező, egy a'betvegy természetélül függő körfolyam fejlik ki az életműség belsejében — a' roszabbik eset —. IV. Ha a' genyedő seb nem volt betveggyel szövődve, tigy csak hamar begyógyul a' legegyszerűbb gyógymódnál, — levegőtűli őrzésnél, 's tisztán tartásánál — gyógyítására az illy sebnek semmi más nem kívántatik. A' hegjegy az ép bőrhöz hasonlítand színére nézve, a

1 sebzett beteg ismét egészen egésséges leszen. V. Hanem ha a' hegjegy (cicatrix), vagy környéke más szinű mint az egyébb test ép bőre, űgy bizonyosnak tarthaijuk, hogy a' testben valamelly betvegy lappong, midőn aztán az orvoslás a' szorosabb gyógytudomány (medicina) körébe vág. Ugyan ez az eset, midőn a' seb' orvoslása alatt kénytelenítetünk némelly erőszakosabb helybeli szerekhöz fo-