Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 3. félév, 1-25. sz. (1839)

2. szám

C 32 ) világgal; falai közt az egyetem; ott a' tapasztalatok leg­alkalmasabb helye, egy nagy kórház; ott egy szép ienié­nyekkel kecsegtető orvosi folyóirat, mintegy elóre szüle­tett organuma egy orvosi testület munkálatinak; ott szóval minden, mi magas vállalatuk kivitelére szükséges, csak az erós akarat, a' nagy tettek e 1 hatalmas rugója legyen meg. De ez sem hiányzik, 's már két év előtt jött szóba egy nagyszerű orvosi társaság alapítása, melly egész ha­zánkra derülő fényt vala árasztandó; de fájdalom! a' szép terv, hajótörést szenvedett 's elenyészett. De fel fog emelked­ni a' Phoenix hamvaiból, 's mi akkor nem sikerült, jelenleg a' teljesülő remény legbájlóbb alakéban mosolyg felénk. Hiszen olly társasággá lenni, melly a' bécsivel, vagya' külföld akár­meilyikével a' versenyt kiállja, a' budai 's pesti egyesűit orvosoknak már csak egy lépésökbe kerül. De mi ne várjuk, míg ez a' lépés megtörténik. Sokat tehetünk még addig is, 's azért ne muiaszszuk el a' pilla­natot , ezen tündért, ki kincseit nem hízelgőjének hanem annak nyújtja, ki lánczra szorította. Vessük egyesülé­sünk első alapjait minden népesb városunkban, hogy így egész hazánk nem sokára egy halóvá legyen, mellynek egymást érő szálai barátságos kötelékként füzendik össze mindnyájunkat a' legszebb czélra, meJlyet ember magának kitűzhet. Ne rettentsenek vissza az akadályok, mellyek ellene szegúlendnek törekvésünknek, sőt minél nagyobbak hatalmasbbak ezek, annál erősebb 's elhatározottabb legyen akaratunk velők fériiasan megvívni 's mindaddig meg nem nyugodni, míg tökéletesen le nem győztük; hiszen annál nagyobb a' dicsőség, minél nagyobb az ellen, kit megvertünk vagy futásba kényszeritettünk. Midőn így évek lefolyta utáu honunkban a r gyógyászat napról napra a' tökély magasbb fokára szálland , 's hazánk e' tekintet­ben is egy sorban álland Europa legmíveltebb nemzetivel; midón a' gyanút bizalom , az irigykedést jóakarás, az el­lenkedést szíves barátság váltandja fel ügyfeleink közt 's az egyesség szelleme veendi köztök állandó lakát: akkor hálaérzetek közt emlékezendnek meg azokrul, kik e' szép gyümölcsök első magvait vetek, 's a'halhatathmság köny­vébe irandják neveiket, mellyek különben a' feledség sebes örvényében örökre elenyésztek volna. D. Wachtel Havid. e i • =* NYOMATIK TRATTNER-KÍROLYI BETŰIVEL.

Next

/
Thumbnails
Contents