Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 3. félév, 1-25. sz. (1839)

23. szám

( 363 ) I bár ez esetben az őrjöngés tébolyodásbol eredett, mégis egyebet a hasi kórjelekbői fölfedezni nem lehetett, mint az öszvevont, apró de lassú érverést, beesett duzzatlan arczot. Szerei ziliz főzet, szénsavas hamag, beléndek, mustár voltak. Az elme épsége a nov. hó 31-dikéig egészen helyre állott. NN. 35. éves, szikár, középtermetű, fekete hajú napszámosnő a múlt árvízkor kevés vagyonkáját s nem sokára férjét is elvesztvén megtébolyodott; itt ott fetrcngése után jan. 20-dikán 1839. a kórházba hozatott. Őrjöngése itt gyakori, de kevés ideig tartó volt; illyenkor napestig, napköltig danolt, sírt, nevetett. Az őrjönge'si kérjelek oszolván, csendesen viselte magát, egyetmást dolgozgatott, s inkább víg, mint szomorú kedélyéinek találtatott. Egy ideig szemléikedénk fölötte , s száraz piszkos bőre tekintetéből többször bőrvörösítőket rendelénk ; sokára kezdett a lábikrákra rakott mustárpép munkássága mutatkozni s ezzel javulás következett, hanem a mint azon munkálódás szűnt, a baj ismét visszahanyatlott. Mivégett belsőleg bőrizgatókat rendelénk. Ezekre először is a mustár helyein, később a test különböző részein kelések támadtak, ezekkel az eszmélés kezde mutatkozni t. i. megtudván, hogy kórházban van s hogy őt, mint más betegeket senki sem látogatja meg , férjét kívánta látni; valóban aggasztó volt emlékezetébe hozni , hogy az nincs többé, de ez csak keserves sírást okozott, a javulást ez idő olta semmi baleset sem hátráltatá s apr. 27-dikén a kórházból, midőn eleinte dologra kieresztetett volna , végkép elbocsótatott. N. N. 33. eves, középtermetű, szikár, világos barnahajú napszámosnő estve lefeküdvén megholt rokonairól álmodott; másnap azok lelkéért korán imádkozni s misét