Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 2. félév, 1-25. sz. (1839)

2. szám

( 37 0 Vegyes Közlések kivonatokban. I. Csúz (líheumatismus). A' westmünsteri orvosegyesület azt kérdezte, ha a' forró és idült csúz között vagyon-e szükséges összeköttetés? Johnson a' kérdésre egészen tagadólag felelt, mire nézve következő okokot hord fel : az idült csűznalc széke az izomrostokban, vagy az ezeket követő hártyában van, holott a" forró csúzé az íznedv és szálagos hártyákban (membr. synoviales et liganientosae) vagy a' fehér rostos képletekben (compages fibrosa), tehát az ízűletekben — articulatiókban), és az ezeket közvetlenül fedő részekben létezik. Az egyik továbbad, t. i. a" forró lázés lobbántalinakkal jár, a* másik, t. i. az idült, nem. Az idült csúz egy átalában nem következménye az előrejárt forrónak, és azt sem tapasztaljuk soha, hogy az egyik a' másikba végződnék. A' forró csúz ízről ízre terjed, és nem ritkán belső életműveket is, nevezetesen a' szívet meglepi, az idült székét nem változtatja, és a' szívet soha sem bántja. A' forró csúz az íznedv tokokban és fehér rostos képletekben idült bajjá válhatik ugyan, de az izmokba, az idült csúz valóságos fészkébe, soha sem veszi magát. Johnson ezen okoknál fogva a' forró csűznak kitételét egészen el akarja vetni, és ezen kóralakot (forma inorbi) mint csupán a' köszvénynek módosulatát tekintetni, melly állításában őtet ezen két betegségnek hasonló orvoslása is támogatja, t. i. gyakorta mind kettőnél jók a' helybeli vérbocsátások, ellenben a'közönséges nem ritkán rossz foganatű; az őszi kikeres (colchicum) mindkettőben hasznos; mindkettőben kerülendő a' hideg helybeli alkalmazata a' loblepte részekre; és mindkettőnél igen színes (hoch gefärbt) és szemcsés (körnig) a' vizeiJet. — Mennyiben van igaza Johnsonnak? szóljanak hozzá practicusaink