Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 2. félév, 1-25. sz. (1839)

10. szám

C 156 ) De az már a' kérdés, mikép történt az, hogy az olly durva inger mint a' tű nem okozott gyuladást, holott többnyire nála sokkal csekélyebb ösztönök is képesek a' részeket meggyulasztani ? — a' be nein következett gyuladásnak mi 3. okát gondoljuk, hogy a' jelen esetben összeütöttek : a.) Az asszony bizonnyal azok közé tartozik, kiknek a' gyuladásokra épen semmi hajlandóságuk nincsen; én ha mégis, mint föltettük , az eset igaz — innét távúiról is sokat mernék rátenni, hogy az asszony soha tán egész éltében sem szenvedett valami nemű gyuladásban ; én magam is azok közé tartozom, kik, noha mint mások, nem kevesebb okokat szolgáltattam a' gyuladásra, még is még soha nagyobb gyuladásban nem szenvedtem, 's noha a' hurutnak eleget alá voltam vetve, ez nálam mégis gyulasztó bélyeget soha sem öllött. b.) A' jelen esetben a' lenyelt tű sebesebben vitetvén a' sejtszöveten által, niert az asszony azon nap este már mellében érezte a

1 szúrást, a' tűnek a' körül fekvő részeket meggyulasztani nem volt ideje. c.) A' tű, midőn nyelés közben a' merő részeken keresztül hatolt, nagyobb idegággal nehezen találkozhatott, mert ha áthatása közben valamelly nagyobb ideget talál vala, az ideg ezen sérelmet visszahatás nélkül nehezen tűrte volna, a' gyuladás minden bizonnyal bekövetkezett volna. Hogy a" tű előre hatolása közben egyenesen az emlőnek tartott, azt onnét magyarázzuk meg, hogy a' természet a' szoptató asszonynál az emlők irányába működik, az emlő felé működő részek mostan munkásabbak, erősebbek , a' vértorlás most emide történik, honnét a' tűnek is ezen űtat kelle követni. — De hát hol fordulhatott meg p' tű, mert hiszen hegyével hatott be, és mégis fokánál fogva vétetett ki ? e' részről föl kell tennünk , hogy a' tű álja közben valamelly téresebb üregbe — tán a' gátorba — (mediastinum) Vagy a

1 mellbártya üregébe — juthatott,