Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 2. félév, 1-25. sz. (1839)

10. szám

C 134 ) hasonlónak lenni, ki ellenségének gyöngéit csata közben csak hamar kitanulván> fedetlenül maradott részein vjja ki győzelmét. Bugát. r Élettani ritkaság. {ha igaz.) „Hunyadon múlt év utőhava derekán (kár a' nagyobb hitelesség végett, hogy a' nap nincs jelentve) egy asszony (de hát hogy híták az asszonyt ? e' gyanús) bölcsőben nyugvó csecsemőjét lábával ringatva szorgalommal varrogatott. A' csecsemő ez alatt édes szunnyadtábul felriadván , tőjét (tújét) letette az anya, 's a' szíve alatt hordozottnak a' szívfölötti életkutfőbiil táplálékot nyújtott. A' gyermek elcsendesült, de azalatt az anya is étvágyat kapván, az asztalon letéve volt darab lágy kenyérhöz nyüJt, 's abból néhány falatot evett, de az ekkor lenyelt egyik falatra gégéjén (torkában) kemény fájdalmat szenvede , me.'Jyet haza jött férjenek is panaszolt. A' tőt (tút) azalatt kereste, mellynek azonban híre helye (hamva) jsem volt. Estefele: mellében szúró fájdalmakot szenvedett , mellyek hajnal felé megszűntek. Három nap múlva, a' szobában több, 's kétségen túl ható személyek jelenlétében az asszony csecsemőjét szoptatván, az egyszerre megtikkadt, 's a'csecsbimbót szájábul kibocsátotta, mellybül köz bámulásra egy vékony czérna szál függe ki; mellyet az anya megfogván és húzván , csak hamar az ezelőtt 3. nappal eltűnt angoltú, fokával fordulva, és nagyon nyársalt szivárványbul véráradást okozott, a' vér a' szem mellső csarnokában elöntődvén, ő olly nagy zavarba jött, hogy tújét a' hályogos szemében hagyván, maga futásnak eredt, mire a' műevőjénél nagyobb bátorságú vak utána bottorkálván, őtet csak arra kérte, hogy nála felejtett hályogtújét is vinné el haza magával-