Bugát Pál - Flór Ferencz: Orvosi Tár, Új folyamat 1. félév, 1-25. sz. (1838)

3. szám

C 34 •) melly ugy szólván, egész üzönczi életének fő és végső tárgya lévén, hogy czélt érhessen, nem ritkán lelki tehetségeinek előleges magas kifejlődtetésén kívül, a'jelen esetben minden lelki erejének öszveszedését, feszült figyelmet, éles ítéletet, a' munkálkodásban bő gyakorlottságot kiván. llogy magas czélunkat érhessük, az annyi fáradságba kerülő közegektől nem iszonyodva, ezeket kelle először magunkéivá tenni, azért is az ép élet fogalmának, és megtartásának tudományán áthatolván, ez után a' beteg élet észképét kelle tulajdonunkká tennünk, mik is mint fő czélunkhoz vezető ugyanannyi ösvények lévén, most már bizalmasabb léptekkel bátorkodunk fő czélunkhoz közelíteni , 's hiszük, hogy ekként a' közegeket nem mellőzve, avatatlan kezekkel, mint ezt a' minden előkészület nélkül azonnal czéluknak eső v adorvosok tenni szokták, a' szabályiul tévedező élet folyamába botorul nem fogunk kapni. Valamint annak, ki az egésség megtartását veszi czélba, mind az egésségriil, és az azt megtartó eszközökrül, mind pedig .arról, hogy ezek iniképen tartják föl azt, a' mennyire csak lehet, világos fogatának kell lenni : ugy, ki a

1 vesztett egésscg visszatérítésén iparkodik, a' betegségen, és az ezt helyreállító eszközökön kívül, még a' mennyire csak bir, abba is be kell néznie, hogy mikép történik a' betegségnek egésségbe való átváltozása. A' gyakorkodni kívánó orvosnak nem elég a' gyógyulásnak észképét érteni, nekie szükség még azt is tudni, hogy czélérésiil a' segédeszközöket mikép kell használni, — A* gyógy tannak tehát, melly a' betegségek gyógyítását tanítja, kettős tárgya van; az első, hogy, mennyire lehetséges, a' beteges folyamatnak egésségessé való változásárul, vagy változtatásárul világos fogatokot nyújtson 5 a' második, hogy oktasson, mikép kell czélunk éréséül az eszközöket használni. — Az első tárgy a' gyógytannak eszbeli (latus ideale), a' második pedig annak inkább való