Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 12. kötet, 10-12. sz. (1833)

1833. Tizedik és tizenegyedik füzet

88 I. Érteke/lések, apróbb közlések, kivonatok. A* lobos gyuladás mindég láz nélkül kezdődik, és az asszony csak kemény, eleinte kevéssé fájdalmas csomókat vesz észre emlőjében , nevekedik továbbra a' fájdalom , nagyobbodnak a' csomók, és az egész emlő, a' nélkül hogy a' külbőr veres szint venne magára, megdagad, utoljára a' bőr is megveresedik egy ponton, a' hol szinte kopogó fájdalom jelenik meg; a' veresség mindég setétebb viola szinü, a' fájdalom is hathatósabbá lesz, melly a' nyugalmat lehetetlenné teszi, és ekkor járul láz az előbbiekhez, minek következésében a'fájdalom , daganat, és a' hullámzás is (fluctuation mindég jobban nevekednek, míg végre a' tályog megnyílván nagy mennyiségű süríí geny üríttetik ki; eltűnik ekkor minden fájdalom, és ha az orvoslás czélirányos volt, a' fekély kevés napok alatt begyógyul a' nélkül , hogy különös sebhelyet, vagy éktelenséget hagyna maga után. Mind a' két eset külön gyógymódot kivan, mivel pedig ez ritkábban történik, azért látni olly gyakran ezen nyavalya szomorú következéseit, kii-' lönben pedig kőkem, vagy rák talán soha sem támadna, jóllehet az emlők ezekre olly igen hajlandók. Minden orbánczot óhajtunk eloszlatni, már pedig bizonyítja a' tapasztalás , hogy száraz melegen kivűl itt helybeli szerekkel keveset eszközölhetni, mindazonáltal nem csak kuruzslók, de orvosok is sokat mernek azoktól reményleni, azért is párolásokat , borongatásokat, zsiros kenőcsöket, 's több e' féléket használtatnak ; ne csudálkozzanak tehát, ha az orbáncz tulajdon természete ellen is olly könnyen genyedésbe, 's pedig nem a' legjobb indulatába megy által. Minden orbánczos gyuladásra következett genye-