Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 12. kötet, 10-12. sz. (1833)

1833. Tizedik és tizenegyedik füzet

4) Sz. Rókus kórházi tapasztalások. 5.3 ségben , kézhátukon , ujaik' inainál — ezekhez gyakran szorosban ragaszkodó — gumók támadnak. Ezek babnyi vagy félinogyqrónyi nagyságúak, uj korukban fájnak, 's elejénte a' nyomó uj elől fájdalommal elsikamlanak, tulajdon ruga erejekből a' nyomás minden jele nélkül tüstént visszajővén. Idő' jártával megkeményednek, mozdulhatlanok lesznek, nem fájnak, és az inat, mellyen feküsznek, mozdulni nem engedik." „Az ólmos szélhiidésről ezt vettem észre: legtöbbnek csak soká viselt betegség után lesz al-, vagy fel-, vagy mindkét végtaguk mozdulhatlanná , a' tapintás' érzete mindazáltal el nem tűnvén. Yiszszatérvén valamelly tagban a' mozgó tehetség , azt többnyire égető, szaggató, és szóró fájdalom kínozza, az literek verése rezgő, lassú 's igen erős, lassanként a' búsok megvékonyodnak 's eltűnnek. Oloinnehézség üli a' beteg' j/.oit, vállait; de főkép könyökét és kéztövét, mellyek a' gyógyulás után is legkésőbben állnak helyre. A' felső tagok gyakrabban szenvednek szélhüdést, :s ezekben is leginkább mellyek vagy egészen : vagy egy két ujpnként élednek fel. Ezen baj néha mind a' két tagot bántja , néha csak az egyiket." „Eme' szélhiidésnek különféle belereje van, minthogy néha a' törzsökről mintegy kihalva 's szá • radtan függnek a' tagok, némellykor pedig egy kissé mozoghatok, ha a' beteg teljes erejét rá szánja." „Ezen kődcsömör nem tart bizonyos meghatározott ideig, minthogy némellykor rövid nap elvégződik, néha sokáig, u. m. több hétig 's hónapig tart. Vannak , kik esztendőket húznak ki ezen nyavalyában , 's. akkor inkább annak tartóssága mint nagyért-. Tár. XII. Kot. 5