Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 12. kötet, 10-12. sz. (1833)

1833. Tizedik és tizenegyedik füzet

4) Sz. Rókus kórházi tapasztalások. 5.3 visszaáll. Látásuk különféleképen meg van romolva. Tekintetük félénk, dühös, mintegy fenyegetéseket sejtő, elmerült és szomorú , őrültéhez hasonló. Némellynek nyugtalan , másnak zavart, fellázadt, egy helyben sokáig nem vesztegelhető, szenvedélyesen mindég mást és mást kívánó kedvélye van. A' nyelv és torok olly állapotban van, melly különben az epeláznak tulajdona. A' bárzsingban olly érzés jelenik meg, mintha benne valami mászna , hasonlókép fojlogatás 's az ügy nevezett inéhkóros gömb bántja. A' kór tünetei közé tartoznak még: csuklás , ökröndözés , keserű , savanyú , savanyos fanyar , rothadt, édes böfögések; igen fárasztó 's nehéz és némellykor inkább bőgéssel, mint ember' kiabálásával párosult hányás. „Az altestet gyakran tapasztaltuk lágynak, ritkán keménynek és egyenetlennek; ezen különben legnehezebb betegségben ritkán láttam a' köldököt besülyedve. A' bőr az altesten fájdalmasan öszve ránczosodik, egy, vagy mind a' két emlő megdagad, és váltva időközben megkeményedik, egyik oldalt némellykor tompaság fogja el ; a' beteg' szava eláll, vagy alig érthető; 's leginkább éjjel félelem 's rettegések gyötrik ; hirtelen felijed a' beteg > ágyából kiugrik, és szalad. Legtöbbnek sok napig nincs széke , 's azt semmiféle allövettel megnem indíthatni. Némellykor kevés, kemény és gömöcsös ganéj megy tőlök. Az alfél be van húzódva, a' végbél, mintegy kötéllel megszorítva, semmi allövetet bé nem fogad , vagy azt minden haszon nélkül kilöki. Legfájdalmasabb taknyos véres erőtetések kínozzák. Némellyek azonban székeltek, és pedig szokás kivül bőven 's gyakrabban és innen azok fe-