Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 12. kötet, 10-12. sz. (1833)

1833. Tizedik és tizenegyedik füzet

38 I. Érteke/lések, apróbb közlések, kivonatok. Midőn a' kiáll ó darab csontnak többszöri próbák után kivételét nem reméltem, annak fűrész által leendő elmetszésében kerestem sikert, de alig fogtam a' határzott műtéteihez, a' fűrész fogai által okozott gyenge mozgatás által az elvált csontdarabnak elősikamlását vevém észre ; azonnal tehát a' fűrészléssel felhágyván egy e' czélra elegendő erős csipeszszel, a'már most mozgásba hozott csontot előhúzni iparkodván, minden különös erőszak, és a' gyermeknek tetemes szenvedése nélkül mintegy két perczenet lefolyta alatt az egész csontdarabot kihúztam. Ezen látványra a' gyermek' szülői rendkívül megirtózván majd elájulva távoztak el gyermeküktől. Magam is meg voltam lepve ezen nem reménylett hosszaságú csontdarabnak kitakarodásán, mert annak hossza 8. egész hüvelyk és három vonal volt, felső részében egy hüvelyknyi szélességű, a' szárcsont alakjának , mind pedig tömegének felét foglal ta magába az egész darabnak harmadrésze tájáig , azon alúl pedig mind keskenyebb mind pedig vékonyabb kezdet lenni, mindég vékonyabb lett alsó végén pedig, a' szárcsont szivacsos részétől elválva lévén, több lyukak látszattak ; vége pedig rendetlen csorbákkal vala ellátva. Külső szine nem mutatott romlottságot, csak annak alsó szivacsos vége látszott csontszuvasnak lenni. A' mi az elvált csont' tömegét illeti, elég kemény, és csak nem természetes verhenyes fehér szinű volt. Kitakarodván a' jótékony természet által ez eltaszított csontdarab, a' visszamaradt, keveset vérző mély fekélyt csak székfűvirág füzettel fecskend ezt ettem; 's e' mellett tökéletesen meggyógyulván betegünk, most teljes egészségét éli.