Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 12. kötet, 10-12. sz. (1833)

1833. Tizenkettődik füzet

190 I. Értekezések, apróbb közlések, kivonat ok. mineműségével járt együtt, és közönségesen huru­íos természetet vett magára, minek következésében gyengébb köhögés eredett, mi a' betegséget bevé­gezte. Néhány esetekben a' láz valóságos csúzos ter­mészetű volt midőn ellenben másoknál csorvás tüne­tek fejlődtek ki, u. in. semmi étvágy, tisztátalan nyelv, keserű szájíz, émelygés, 's néha hányás is. A' betegség által leginkább 6—12 esztendős gyermekek lepettek ineg, korosabbak csak ritkáb­ban , sőt valának esetek , hol a' fiilalatti niirígyda­ganat hirtelen eltűnt, és a' fiú gyermekeknél tök­daganatok támadtak. Indító okúi szolgált a' meghűlés, így fejlett ki a' betegség egy 16 évii ifjúnál egy, az esztendő ré­széhez vetvén, igen hideg fürdő után. Az igen egyszerű gyógymód gyenge izzasztó szerekből állott, többnyire hársvirág thea, és kül­sőkép száraz meleg borongatások használtattak, mellyre a' legkeményebb fájdalmak is megszűntek, és a' véreresztés szükségtelenné tétetett. Ezen közbejáró fiilalatti mirígylobot az idei jár­vány alkotó részeként kell tekinteni, a'múlt évben csupán két esetem volt, hol az említett nyálmirí­gyek kévéssé meg lettek volna dagadva. Mi az idei hurntos járvány képét illeti: ez a' tavalyitól már az által is különbözött, hogy a' több előforduló esetek kevesebbé hasonlítottak egymás­hoz , minthogy t. i. a' járvány nem lépett fel egész kifejlődésében, innét több egymis változásoknak vet­tetett alája , melly befolyások a' tavalyi dühösebb járvány ereje által megsemmisítettek.

Next

/
Thumbnails
Contents