Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 12. kötet, 10-12. sz. (1833)

1833. Tizenkettődik füzet

58 I. Értekezések, apróbb közlések, kivonat ok. környiilniények közt gyermekek, asszonyok, gyenges mell- és basiiregi nyavalyákra hajlandó emberek könnyebben kapták el. C. A' betegség' tőoka. Erről már a' kórtámasztó okok' czikkelvében , a' 7d. szám alatt volt szó. IV. A' betegség' gyógyítása. Ez a' legrövidebb szakasz, mert a' jelen nyavalya'orvoslása többnyire már egy jól elrendelt éleirenddel eszközöltetett, jóllehet a' leggyengébb és elmulasztott eseteknek is nem ritkán valának valóban nehéz következései. Legtöbb esetekben kénytelenífettek a' betegség által meglopattak azonnal ágyokban maradni, és így mérséklett takaródzás hárs (tilia) és farkkóró (verbascuni) virágból készített theák megfeleltek a' czélnak, mert a' láz könnyen megszűnt a' hamar beállott izzadás, orrvérfolyás 's tb által. Némelly esetekben a' láz lobos természetet mutatott, ki csekélyebb lobellenes gyógymód elegendő volt annak csillapítására, és a' főkép általányos véreresztés egészen szükségtelennek és még e' mellett károsnak is találtatott. Jöttek ugyan ezen időben keményebb, s bő véreresztések által gyógyítandó tüdőlobok is, elő, de ezekre a' járványos hurutnak semmi befolyása nein volt. — Gyakrabban volt a' láz hurutos índulatu, inellyet is szalamiasó zilízfőzetben, salétrom árpafőzetben, vagy fejetben (emulsum) jobb szolgálatot tévének. Még több esetekben volt a' láznak csdzoshurutos , de csak a' leggyengébb csúzellenes szerekel kivánó indulatja , a' hánytatónak , 's erősebb hashajtóknak csak ritkán volt helyek; néhány esetekben