Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 12. kötet, 10-12. sz. (1833)

1833. Tizenkettődik füzet

132 I. Értekezések, apróbb közlések, kivonat ok. tulajdonságait 's orvosi hasznalatát, hanem készítése' külön módjait is bővebben kívánom előadni, hogy gyógyszereseink annál könnyebben és biztosabban foghassanak annak készítéséhez, 's ne legyünk kénytelenek azt, mit mindenütt olly könnyen állíthatunk elő magunk, hozatal által költségesbbé, 's pedig idővesztéssel, tennünk. A. A' füzed ék' története. A' fűz' külön nemeinek héja, azon összehúzó elvnél fogva, mellyet magában foglal, már a' régi görög és római orvosok által használtatott, kivált külsőképen; váltólázak ellen pedig Stone angol orvos ajánlotta először 1763ban, mióta azt többen (Günz , Clossius , Gerhard, 's tb), 's nagyobb kiterjedéssel lijolag Hufeland a' franczia háborúk' idejében alkalmazták , midőn a' kínahéj ritka 's fölötte költséges gyógyszer volt, kivált szegényebb betegeknél: csak hogy a' nagy mennyiség miatt mellyel élnie kellett, sokszor az emésztés' serelmei félbe szakaszták 's így hosszadalmassá tevék a' gyógyítást. Eriangi prof. E r h a r t ellenben a' fűzvonatot adta 's többnyire szerencsés sikerrel, csakhogy nagy adagokban , úgy hogy a' beteg egyszerre 20—40 széniért venne. Az alatt lluchner, nagy érdemű német chemicus , figyelme' tárgyául tevé a' fűzhéjat, annyival is inkább, mivel nagy öszvehuzó keserű voltát ismervén különösnek leié hogy Pelletier és C'aventou, kik a'fűzhéjat legújabb időkben megvizsgálták , mind a' mellett hogy kinadékra vagy más benne foglaltatható égvénykére figyelemmel voltanuk, annak semmi nyomára nem akadtak. Ok a' következő vegyrészeket állíták elő: Sok gyürőnyét, szabad savval, veres keserű festő tárgyat, mézgát,