Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)

1833. Hetedik füzet

10 I. Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. ' 1 ö egész takony hártya ja könnyebben meggy u ladt. A' szerint a' mint ezen részek közül egyik vagy másik szenvedett inkább, különféle jelenetek származtak. így ha a' toroknak volt baja, előállott a'torokgyék *); ha a' nátha a' légcsőre vagy a'tüdőre adta magát, cikkor igen snlyos h ii rútban szenvedett a' beteg, ne h ezen lehellett, berekedt, és a'torka szárazságával sokat bajlódott; ha az orr volt inkább elfogva, akkor szüntelen folyt abból valami vékony viz, melly későbben sárga lett; ha a' homlok-öböl szenvedett, ngy a' fejfájás igen nagy volt, melly azonban egy érvágásra enyhült, de a' ki bocsátott vér nem volt gyuladós. Ha a' garat és gyomor szenvedett, ugy émelygése volt a' betegnek, másoknál a' belekre vetette magát a' katarrhus, és sok fájdalmat 's hasmenést okozott". Nékem alkalmatosságom vala ez évi Május elején Bécsben lenni, és tapasztalni ezen betegség terjedését, sőt magamon erejét is, és gyógyítás módját; 's mikorra haza jöttem orvosi munkásságom körében csak nem minden ember abban szenvedett. Alakját a' mostaninak le sem irom, 's csak van-Swietennek emiitett szavaira utasítom az olva*) Angina-Bräu», torokgyek még ekkor igen szélesen vették; lásd ezt Gebhardt gyógyítás tudománya alapvonatjaiban jelesen előadva. Lap. J39 •