Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)

1833. Nyolcadik füzet

90 1. Értekezések, apróbb közlése'k, kivonatok. ellenkező eset foglal helyet. Néhány betegeknél a' fehéres, mintegy szemcsékkel behintett takonyhártya tejféle nedvet választ el , mellytől a' fehér ruha fehérre festetik. Másoknál ezen nedv tárónemííve leszen, főkép ha levegővel érül, avagy ha az elválasztás kevesbedik. A' takonyhártyábul ollykor olly savós nedv szivárog, melly a' fehérneműkön itt ott barna széllel szegett fehér foltokat csinál, Ricord a' hüvely választmányokat látta többnyire genyes, sárgás vagy zöldeseknek , 's ekkor a' takony hártya r.éhá ny esetben halovány és egyenlőnek, másokban különböző pontokon igen megvastagodva, mintegy fölbőrétől (epithelium) megfoszt\a sok esetekben föllaz ulva (tomenteuse) vörösnek, mintegy föllágyulva látszaték körül belől áként mint a' köthártya az idíílt szemlobokban. Ricord a' takáron kívül sarjadzásokat (granulationen) kocsános és káposzta féle növedékeket tapasztalt a' hüvelynek egész terjedékén, valamint a' méhnyakon is. Egynehány betegnél ezen növedékekjelenlétét még csak gyanítani sem lehetett, ők egyedül idült genynemű szivárgásban szenvedtek többé kevesbé. Legnagyobb száma ezen idülőleg szenvedő betegeknek egyszersmind méhnáthával is bajlódott ; az e mellett kifolydogáló nedvek majd áttetszők és fehérnyenemú'ek, és a'méhnyak takonyhártyája halovány és föl nem lazult; majd opálszinűek voltak a' választmányok, a' méhnyak pedig vörellett, nyílása körül könnyed fekélykekkel díszeskedett; majd végre genynemű \áladékokat lehetett látni vörös túltengett (hypertrophisch) méhnyakkal^ mellyen valóságos vagy kidudorodó , vagy a' mélybe süppedő fekélyek últenek. Egy személynél, ki már többször szíílt, először semmit sem lehetett la-