Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)

1833. Hetedik füzet

66 III* Vegyes tudósítások. A' mennyire ösmeretün-k terjed, hazánk érdemes sebészorvosai a' tisztelt férjfhíban Nestorukat veszték el, a' boldogultnak emlékét tehát jelennel velünk ünnepelni, reményijük, sietni fognak. A' boldogult szinte két egymásba tolódott emberi életének hosszú birtokában a' nekie részül méltán jutott 85. esztendőket milly érdemesen töltötte légyénél, azt, orvosi pályánknak csak kevés érdemfokok lévén kitíizetve, nem annyira a' sebes haladásu rangszerencse, mint inkább fáradhatlan 's elcsüggedni soha nem tudó munkássága elegendőleg bizonyítja ; tanúja ennek az ínségeknek legnagyobbikával , az ügy nevezett sebészi betegségekkel küzdő emberiség, tanúja a' más osztálybeli betegeknek miriasza is azon vidéken, hol orvoskodott t. i. Eger érseki városban ; ébren őrködött a' fényes emlékezetű férfi a' kezére bízott emberiségen , ébren ennek főkép azon részén mellynek házi ügyefogyottsága könyörű szívét olly igen dobogtatá, érzékeny lelkét a' szánakozáson tűi gyakorta egész a' fájdalmig feszíté : letörlé ő a'siránkozónak könnyeit, enyhité a' szenvedőnek fájdalmait, vigasztald a' kétségbe esendőt, támogatá a' csüggedezőt. — Boldogult ügyfelünk! örök béke lengje körül munkában öszveroskadott tagjaid', 's lelked érdemlett díjúi a' végtelen örömben osztakozzék ! Magam, ki e sorokat iram, mint földid, és az, kinek fiatalabb éveiben munkás életedet négy esztendeig figyelemmel követni szerencsem volt, örvendek , hogy nekem jutott a' szép szerencse munkás életedből némelly töredékeket rokonkeblű ügyfeleimmel közölni, mert tetteidnek minden nevezetesbeit csak megérinteni is, elegendő nem vagyok, B—t.