Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)

1833. Hetedik füzet

62 II. Litcratura. ta, egészítette volna, világosságra bizonnyal nem bö-» csátá. Mennyit érjenek a

T következő kötetek, azt majd meglátjuk. (Allgemeine Literatur-Zeitung v. Jahr 1833. Junius. Nro 105. 250. 1.). 6) A' gyógyszertári mértékek magyat nevei, nevezetesen az obon. A' gyógyszertári mértékek' magyar elnevezése némelly nehezségeket szíílt; eddigelé , mint velünk együtt haladó olvasóink tudják, a' librá-t a' német Pfund Után font-nak hítuk, azon nem is aggódván többé, hogy német eredetű, mert elég magyarosan hangzik, és így nem sír ki a' tiszta magyar nevek közül, és másodszor, ágy annyira elhatalmazott a' polgári életben, hogy az utolsó magyar ember is tudja és használja; az uncia mértékfaját mind eddig ki nem tudván tenni, helyette mindenkor két latot vettünk, ámbár a'lat szorul mint németrül szinte azt kell állítnunk, mint a' fontrül; igen megörültünk tehát, midőn T. Luczenbacher János Törv. Dr. a' M. T. Társaság vendes tagjának útmutatása után nyomába akadtunk a%f uncia elveszett magyar nevének, melylyet a' magyarok régenten obon-nak neveztek. Az imént tisztelt úr a' következőket közié velünk: Centius 1102-dik évi számadásában találtatik: „In archiepiscopatu Strigoniensi: Hospitale Sti Stephani unam unciám auri, quae dicitur obon' Ludovici Antonii Muratorii Antiquitates Italiae medii aevi. Mediolani 1742. fol. Tom. V. col. 874) Schön visner István írja ; ,, Auri uticiam hungaris obon fuisse dictam e solo Centio pontiíicis romani Camerario , decimarum in Hüngaria collectore novimus." (Stephani Schönvisner, Nolitiae Hungáriáé rei numariae. Budae, 1801. 4. Dissert. II-a cap. 4.