Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)

1833. Hetedik füzet

56 II. Litcratura. vé növekszenek , mellyből a' távolak és a' jövendők magoknak szinte hasznot hajthatnak; mint a' szerzőnek közvetlen tanítványai. Ezen pontbúi kell nekünk is a' jelen 3. kötetet tekintenünk, mellyek a' leggazdagabb kincset foglalják magokban az érintett tanulmányokból, eléggé rendszeres sorba állítva mind azon ösmereteket, mellyeket csak az újabb gyógytudomány öszvegyűjtütt, gyakorta Ugyan egész a' homályosságig nehéz meneteld és fárasz-* tó stylusban , gazdagliteráturával ellátva. A' boldogult Szorgalmasan gyűjtött az érintett mezőn, és a' gyűjtöttet érett, szoros következeti! gondolkozásával rendelte el. A' könyv tehát a' gyógytudomány tanítói számára vagyon inkább írva, mint a

9 még szótalan tanítványnak. Az első rész az orvostudomány történeteinek vázolatával kezdődik az ösmert források szerint, és egész a' legújabb ^időkig le vagyon vezetve , liter raturával gazdagon ellátva, még is a' nélkül, hogy újat ^foglalna magában. Erre következik a' közönsér ges kórtudomány rövid szavakba foglalt tételekben (aphoristisch) melly a' nosologiával kezdődik, az igen kivitt aetiologiával folytatik, de a' symptomatology hibázik. A' vizsgálódások igen észképiek, és az élétműves folyamatokat igen az életműtelen természet tüneményeihöz csatolják; az ide mellékelt literatura gazdag ugyan, de nem válogatott. A' második rész az Isagoge in Clinicennel kezdődik, az 1—3S. lapig itten az emberi művészetek és tudományok, 's egymáshoz való arányok tágosan festetnek, mire végre következik, hogy az orvostudomány a'Physica applicatáho? tartozik. Erre a gyógytudpmánynak nevezetesen