Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)

1833. Kilencedik füzet

'170 I. Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. mak; mihelyt az izzadás kitört, azonnal elhallgattak, ha az izzadás valami módon szűnt, a' fájdalmak azonnal föltámadtak. Mihelyt a'beteg valamelly tagját kitakarta, vagy ha csak mozdította is, vagy épen megfordult ágyában , azonnal a' borzogatás vette elő. A' savanyát a' betegek rendesen óhajtották, fölötte nyugtalanok voltak. A' könnyű esetekben, mellyeket az estveli lázas tünemények könnyedsége jelelt ki, a' köhögés és csontfájdalmak, nehéz lélekzet, szomj , lankadság, nein voltak jelen. A' tüdőlobbal szövetkezett esetekben, a' pislák (palpebrae), szemszögletek csipások , veresek ; a' láz fölötte nagy, a' lélekzés erőlködő, a' köhögés oldalnyilalásokkal járó , a' köpés vakart májpéphez hasonló volt, ezekhez igen könnyen éjjeli eszelősség csatlakozott. A' láz alkalmas szereknek a' 3-dik, 5-dik, legfölebb 7-dik napra engedett, ha hogy egyszersmind az ágyban veszteglés is szorosan megtartatott. Hanem a' fölgyógyulás után még több időre is a' vérrendszerre akármi inger hatván, az hamar lázas mozgásba jött ; ha pedig erőltetve akará a' beteg baját lábon kiállani, a' már egyszer hevesebben elkezdődött láz, nem hogy enyhült volna, sőt inkább apródonként nevekedett ; az egyszerű köh tiidőlobbá , a' köhös-csűzos láz idegessé változott. A' lankadság egy legáltalánosabb maradványa volt ezen bajnak, tartott az néha 7, 14, 21 napig is; sok betegnek e' volt az egész betegségből a' legalkalmatlanabb tünemény. Az étvágy néha hamar, néha sokára jött meg , ha az étvágy-hijány tühb ideig tartott, a' beteget utoljára egy hirálatos (criíicus) láz ostrom lepte meg, mellynek szűníével az egész haj