Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)

1833. Kilencedik füzet

'164 I. Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. leginkább hasbéli bajokat támaszt, mert a' sömör azon bajok' seregébe tartozik, mellyel a' természe­ti gyógyerő csak annyiban bír; hogy a' test fölüle­tére képes azt lerakni. A' homoeopathia nem képes ezen bajt meggyógyítani, mert annak egy oldalú iránya csak az általános vérrendszer' ingerével járó bajokban fog el minden külső ártalmas behatást , melly meg lévén a' természeti gyógyerő szabadon működhetik ; de a' sömörnél ingert kell adni az egész vérrendszernek, különösen az úgy nevezett hajszál edényeknek- bőrnek, hogy a'gyógyúlás vég­hez vitessék; de ez nem történhetik, minthogy a szellemféle orvosságnak , 's az elkülönözött, termé­szetnek a' sömörre, mint álképzési (psendo formati­vus) betegségre , a' homneopatha' keze alatt csak azon visszahatása lehet, hogy azon vér, melly különben a' sömör képzésre fordítatott ; más hová használta­tik föl a' testi oeconomiában ; — tehát csak elalélva nyugszik a' betegség, de általa nem gyógyítatik meg. Azon gyógymód mellett, melly egyenesen a' józan okosságon alapúi, a' sömör, mihelyt a' gyógy­szerek a' testre hathattak, a' test föIületen szaporo­dik , 's ugyan azon szerek további vétele mellett apródonként halaványul 's csak igen lassan múlik el. A' hirtelen enyészés jele a' visszahúzódásnak, nem pedig, gyógyulásnak. Lappanghat aztán a' sö­mör majd több, majd kevesebb , majd semmi bajo­kat sem okozván több esztendőkig, 's még megjelen­het olly helyeken, a' hol a' beteg testét vizsgálni nem szokta (a' végbél nyíláson viszketéssel; a' sze­mérem és ezombhajlás között, a' hüvelyben a' há­ton, faron 's tb); a' kérdezősködésnél tehát a' beteg

Next

/
Thumbnails
Contents