Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)

1833. Nyolcadik füzet

Leiekkor-jeltudomány. 139 IV. Az eszelősek öregbedett izomereje. Ez azonban csak kórtámadáskor, midőn a' beteg neki díihííl, tapasztaltatik. V. A' nemi inger az eszelőseknél többnyire igen erős. Ez is számos kivételeknek vettetik alá. VI. Az eszelősek testének nagy hajlandósága a' robartermődésre nézve. Hogy a' tetűkór nem a' bőr tisztátalanságától függ, hanem alapoka a' nedvek gyurmájának bptvegyes állapotja legyen , azt 4. tapasztalt esetek bizonyítják , mellyekben a' tetvek a' bőr korpáji alatt termődnek. VII. A' lelki betegek k íi 1 e m é n y e. (Habitus). A' kaponyaborítéknak elpetyhüdése, mellyet Hasiam mondatik tapasztalni, mások tapasztalása után nem akar bebizonyulni. A' nyaknak különös idoma az ő hosszáság és vastagságára nézve. Ez igen ! nevezetes , de még több tapasztalást kíván. A' legdühödőbb kóríámadások leginkább ollyaknál tapasztaltattak, kik tömött testtel birtak, rövid vastag nyaknak voltak. VIII. Az érzékek' rendellenes tüneményei. Ezek igen kivivé és jelesen vannak a' könyvben előadva. A' szerző ezennel a' lelki rendbomlásokra (anomaliakra) jő , mellyek a' tébolyodottaknál tapasztaltatnak. A' beteg erényes magaviseletének megváltozása , a' rendellenes tünemények az emlékezet, és a' visszaemlékezetre nezve, az eszmék csudálatos társítása (associatio idearum) az álnokság, csalárdság , és meggondolásnak nyomai, általában az értelmi erőnek fölbomlása, félelem, aggodalom, bizo-