Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)
1833. Nyolcadik füzet
f 3) Vegyes közlések kivonatokben. 107 teli , hanem még az orrcsontok iz észrevehetőleg megvetemednének , és az orrcsontok nyomása es tagolása miatt az orrbőre mogszederjesednék. Az orrlikak nagy kitágulása által okozott fájdalom egész a homloköblökig, és a' Highmor barlangjáig terjedett» szakadatlanul dúllongott, és a' naponként öregbedő fű1 adási halálnak félelme arra birta a' beteget, hogy átadná magát a' míítevőnek, a' műtétei sebesen és szerencsével eszközölteték , ha bár a' beteg sok vért vesztett is el, a' műtétei után a' beteg fél esztendeig igen megkönnyebbedett. Azonban fél év múltával űj pöfetegek fejlődtek ki ; inellyek mint első alkalomma 1 pőfeteg-fogóval (Polypenzange) irtattak ki, midőn is, nem csak mint az első alkalommal, hogy sok vér folyt el, hanem még a' bajhoz szegődött arczorbáncz olly szokatlan fájdalmakat okozott > hogy év múltával, midőn ismét új pöfetegek állót" tak volna elé, a' beteg semmikép sem állott a' műtételre. Ezen körülmények közt Dürr dárdanyvajat (Butyrum antimonii ajánlott. Annak következésében hogy az ecsettel az érintetet elkerülni lehetetlen volt, a' Schneider hártyájában erős fölevődés és gyuladás támadott, mellyet mégis a' beteg nagy elszántsággel elszenvedett; sőt maga unszolta a' további alkalmazatát az említett szernek, mivel ennek két napi használata után pöfetegeiről jókorányi nagyságú fehérnyés darabok váladoztak el. Ezen orvoslás egész addig alkalmaztatott, míg csak a' pöfeteg lesr tébői valamit látni lehetett, vége felé csak minden harmad nap ecseteltetett be a' szer. Hanem gyökeres orvoslás mind ezek mellett sem következhetett be, de a' dugnátha még is egészen elenyészett. Ezek után Diirr Toel-nek tanácsa után a : sáfrányos
