Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 11. kötet, 7-9. sz. (1833)

1833. Nyolcadik füzet

3) Vegyes közlesek kivonatokban. 105 R IJerbae lycopodii huc. tres. D. S. két telidés kalannal más fél itcze vízben felényire főzessék be , 's ebből vegyen a' beteg minden 10-dik első perczben egy íindzsávai langyosan. Ezen szer vétele után a' beteg már két óra múlva két jőpohárnyi vizelletett eresztett, de fájdalmak közt, és nagy erőltetéssel. Másod napra már a' fájdalomtál szabadabban hugyozhatott, ámbár csak cseppenként, és ollykor kis, fölfölakadó perge ívben, görnyedt testtel. A' rendelt orvosság szakadatlan használata közben e nap lefolyta alatt a'vizelletbocsatásnak minden bajai eltűntek, és hármad napra megmentve volt a' beteg bajátúl, egészen tetszése szerint, egyenesen állva, minden fájdalom, és kínzó erőltetés nélkül hugyozhatott ő. A' visszaesésnek megelőzésére a' beteg még 14. nap iddogált többször az említett herbathéből, és tudtára adá a'szerzőnek , hogy ő azon időtől fogva mindig egésseges lett légyen, csak egyszer fenyegette baja, de az említett főszer azonnal elhallgattatta azt. Egy második idetartozó eset ez: egy 56. esztendős ferjfi., kin néhány esztendők előtt a' kő mőtétetett, vizellőátaiban újlag akadozó fövényei ellen segedelmet keresett. A' vizelléssel járó bajok olJy föltűnök voltak > hogy a' hágy csak cseppenként és fájdalmak közt bocsátathatnék. A' vizelletben nem sokára föveny ülepedett az edény fenekére. Itten is a' kapcsos korpafő használtatott, és ámbár ezen szer által gyökeres orvoslást nem lehetett reményleni, mégis azon nevezetes foganatot szülte, hogy a' beteg annakutána fájdalom nélkül hugyozhatott, a' mi e nemű betegségeknél nem csekélység. — Egy harmadik eset-