Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 10. kötet, 4-6. sz. (1833)

1833. Ötödik füzet

14 I. Értekezések, apróbb közlések , kivonatok. rek is, mellyek a' részeknek gőzölgését gátoljak p. o. a' tapaszok, viaszvászony, 's tb. vörösséget és köteget okoznak; illyek a' veritékzés , a' fördés után támadt bőrkiütések is. A' vörhenykórnak mivoltát e' szerint a' vérben kell keresnünk ; a' bőrrendszer a' betegségnek egyedül egy kórjelét mutatja ; a' vörhenyragály azonban ebben fejlődik-ki. A' fölvett vörhenyragály után az életmüségben rövid rázó borzalom származik, mellyre lázmozgások következnek, és a' vörhenynek első nyomai a* száj- és toroküregben mutatkoznak, mivel ennek hártyája a' legélénkebb élettehetséggel bir , és azon pontot teszi, hol a' testnek legkülönbözőbb üregei ütődnek öszve, és az életmüves munkásságok különböző irány szerint vágnak egymáson keresztül. A' betegségnek haladtával majd az egész külső és belső bőrrendszer, majd pedig azoknak egyes részei lepetnek-raeg. A' vörösséget egyedül nem csak a' külső bőrön lehet tapasztalni, hanem, mint azt a'halottbontások bizonyitják a' takonyhártyának különböző elágazásain is, u. m. az edények falain , a' bélcsatornán , a' vizellő rendszerben. A' külső bőrrendszer a' belsővel a' legszorosabb viszonyműködésben áll. Ha egyszer a' vörhenyragálynak kifejlődési folyamatja elkezdődött, annak haladni és végződni kell, ha talán annak erőszaka a' beteget időközben meg nem öli. Ha a' kórfolyamat a' külső bőrrendszeren, igen élénk, ügy a' belső annál kevesebbet szenved; ha pedig az a' külbőrön valamelly oknál fogva gátoltatik, avagy ha az olly erőszakos, hogy a' külbőr azt véghez vinni nem képes , akkor annál nagyobb erőszakkal dűl a' belső bőrrendszeren. Innét a* kórát-