Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 10. kötet, 4-6. sz. (1833)

1833. Ötödik füzet

88 I. Értekezések, apróbb közlések , kivonatok. háznép közt hat testvér közül először a' legfiatalabbik 5 esztendős leányka kapta-meg a' vörhenyt, két nappal később az öregbik 10 esztendősön látszattak az enyhe folyamaté kásakütegek. A.' legfiatalabbik bőrvedlése alatt betegedett meg a' már jóval fölebb említett 13 esztendős leányka; hat hét múlva pedig a' 14 esztendős esett erős vörhenyes torokgyíkba, és mind ezek után végre a' 18 évü legöregebb kapott egy hurutos enyhe torokgyíkot. A' testvérek közül egyedül a' nyolcz esztendős maradt menten a' vörhenytiíl , ki egyébb testvéreivel postorkodott szüntelen , de valamint még eddig semmiféle köteges betegségbe nem esett, égy a' vörhenyt is kikerülte. A' láz a' betegségnek kezdetétől fogva igen heves volt, a' sebes érverések 120—160-ig iramodtak. A' vcrhenynek megjelentével 's virágzása alatt a' láz csak ritkán engedett, sőt még a' bőrhámlásnak időszakában is folyton tartott többnyire, midőn is esténként nehezbedett, de nem mindenkor. A' testnek hősége égető heves volt , mellyet nem csak a' beteg , hanem az orvos tapintó keze is érzett, melly még is a' hévmérűt közegyenesen az előbbeni érzelemhöz képest nem emelte. A' beteg szer fölött szomjazott, szomja egyenes arányban állott a' test tüzességével , és a' láz hevességével. Miután a' kiiteg 4—8 napig állott volna , halaványodni kezdett, a' tapintásra ekkor már érdesnek tapasztaltaték. A' bőrháinlás csak halkkal állott be, melly bizonytalan renddel történt, beállásának sebessége és erőssége nem függött a' kütegnek erősségétől és hevességétől. Egy leánynál , ki a' vörhenyt csorvás bélegekkel keverve kiállotta volt, a' bőrhámlás nagy szilakokban (portio) a' láznak szűnte után