Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 10. kötet, 4-6. sz. (1833)

1833. Ötödik füzet

86 I. Értekezések, apróbb közlések , kivonatok. A' vörhenykór semmi bélyegző és állandó tüneménnyel nem járt, sőt inkább minden bizonytalan és változó volt. Rövid borzalom után többnyire csekély fejfájdalom , undol* és hányás, lázmozgalraak, könnyed torokfájdalmak következvén , ezen tünemények alatt gyönge vörösség jelenik-meg , majd az egész testen, majd annak egyes részein. Hol a' betegség hányással kezdődött, ott a' vörösség többnyire .eleven színűvé válván , csak hamar az egész testre elterjedt. A' vörhenynek első nyomdokai a' toroknak takonyhártyáján tapasztaltattak, nem ritkán az egész vörheny egyedül arra korlátolódott, midőn tehát a'külső bőrön hire sem lévén a' vörösségnek, a' torokgyik (angina) annál hevesebben dűlt. — Egy 14 esztendős leányka, kinek két testvére feküdött a'vörhenyben vörhenyes torokgyiktól lepetett-meg; az egész száj- és toroküreg biborvörös és igen megdagadva volt; a' nyakra tett 16 nadályok és 14 latig eresztett Vér alig birtak csak valamelly kis könnyebbséget is okozni; és csak a' magáiul beálló erős orrvérzés volt képes a' fenyegető veszedelmet elhárítani. 12 nap múlva lehetett először a' bőrnek korpanemú háinlását tapasztalni. Hasonló esetem volt egy 25 esztendős fiatal emberben , kinek 3 esztendős leánykája erősen szenvedett a' vörhenyben. A' torokgyík a' köteggel nem ritkán párhuzamos menetelüek voltak mind hevességekre, mind tartásokra nézve ; ollykor amaz könnyebbült, miután a' köteg a' bőrön kiütött; egynehány esetben pedig, hol a' vörheny a'bőr fölületén erősen kiütött, a' torokgyík egészen hibázott. — Az igen erős torokgyíknál ollykor zsebrék (aphthae) is láttattak, midőn