Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 10. kötet, 4-6. sz. (1833)

1833. Ötödik füzet

84 I. Értekezések, apróbb közlések , kivonatok. pályám, részint a' mult évben nálunk uralkodott vörhenyjárvány alkalmával gyűjtöttem. 1832-iliknek tavaszakor Budán csak szórványosan mutatkozék a' vörheny , melly is a' nyári hónapokon által járványba kelt által (mint igen elterjedt csak ritkán jelenik-meg) ősszel pedig mind terjedetére mind erejére nézve engedett lassanként, ugy hogy November és Decemberben még néhány esetben mint igen enyhe lefolyatú baj tünnék-föl. A' betegség mind gyermekeket mind már korosabbakat, felnőtteket meglepett. Betegeim legfiatalabbika 6. hónapos, legöregbike pedig 26 esztendős voit. Kezdetekor és vége szakadtával a' betegség ehyhe , rendkövető és többnyire olly csekély volt, hogy az általa meglepett gyermekek szerte futkosnának , játszogálnának. A'járvány derekán a' betegség veszedelmes, és elvéltelen öldöklő lett. Egy 9. esztendős fiú gyermek egész nap vidám, sőt jobb kedvű volt, mint sem máskor szokott lenni; estve torok fájdalomról panaszkodék , hevesen kezdett bizakodni', éjjel rángásokba esett ; más napra delelőtti 10. órakor hívatván a' beteghez , őtet egészen magán kívül találtam, rángásai időről időre visszatérenglek, erverése csekély volt, de nem sebes, bőre száraz, mértékletes melegségű, a' vörheny nyaka és könyöke körül látszatos , szeinfényc kitágult, nem mozdult. A' gyermek estve szélhíidve halt-meg. — Egy tisztnek 13. esztendős leánykája egész nap jól érzette magát, estve midőn nedves hideg időben vörhenyben szenvedő leányöccsének orvosságért ment volna a* gyógyszertárba, magát meghűtötte; mire néhány óra múlva fej- és torokfájdalomról kezdett panaszkodni , hányt, és azonnal magán kivül lőn. Midőn