Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 3. évfolyam 10. kötet, 4-6. sz. (1833)

1833. Ötödik füzet

2) A/, égetőszerekről. 119 IV. Á talán os ellenjavallatok. 1) Minthogy az égetőszerek alkalmazása többnyire az érző élet' legkedvetlenebb visszahatását hozza-elő , sőt némellyek azok közül a' beteget irtóztató kínokkal gyötrik: az emberség, 's a' józanész kivánja , hogy még enyhébb hatású gyógyszerek elégségesek , égetőszerek ne használtassanak. 2) Valahányszor méltán lehet attul tartani, hogy az égetőszerek által fölötte nagy, és az életmüséget veszedelembe ejtő visszahatások okoztatnak. Innét ellenjavalltatnak az égetőszerek: a) az egyetemes láz állapotban, különösen azon láz nemekben, mellyek lobos beleget viselnek; ilylyen a' lobláz, a' lobos idegláz; b) az érzékenység re-ndkivül magas foka mellett, így a' görcsökre, rángásokra vagy más ideges bajokra mód nélkül hajló betegeknel; c) valami nemes életmű gyulasztó (phlegmonosus) lobja mellett; ide tartozik az ízlob is az első kóridőszakban ; d) az égetendő rész gyuladásában; p. o. ha az égetésre határzott hely orbáncczal van ellepve ; d) a' bőr szerfölötti sebbedekenysége mellett , kiváltképen olly részeken, mellyeken a' heghelyek igen rosz névén szoktak vétetni, p. o. az ábrázaton , karokon, emlőkön a' szépnemnél. 3) \incs helye az égetőszereknek, midőn az égetés igen nagy területben kívántatnék , elannyira; hogy általa az életmiiséget nyilvános veszedelem várhatná. Innét a' következő ellenjavallatok következnek :