Bugát Pál - Schedel Ferenc: Orvosi Tár, 3. évfolyam 9. kötet, 1-3. sz., Orvosi szókönyv (1833)

1833. Második füzet

1) Anyagváltozjató gyógymód. 93 czélunkat könnyebben érjiik; nem de ugyan akkor, midőn az élő életniuveS rostbul, mellyben az élet rejtve lappong, az ösztönök alkalmazatára , épen akkor midőn ezek amabbul az ingékonyság (incitabilítas) neve alatt életet fejlesztenek ki, az életmüves anyag vége az életerőlködés által feloszlik, feloszolván folyó képet veszen magára 's nyirkká válik. — A' régi physiologusok ugyan a' test egészeni megújulásának idejét, a' valóságos reeorporatiót, igen mecbanice határzák meg, midőn azt általában hét esztendőre tették ; mert az az embernek belső alkotásátul és külső viszonyaitul igen sokat függ ; úgy a' fiatal emberben , a' férjfiban , a' gyönge alkotmányu, epés (cholericus) és véres (sangu ineus) mérsékményű, aszkóros küleményví egyiniben az életmüves anyag elváltozása is sebesebb lépésekkel baladván , mint az öreg emberben, az asszonyban a' durva alkotmányu, fehérturhas (phlegmatícus) és epesáros (melancholicus) mérsékményű, és gáfaütéses küleményű egymiben , az egész testgyurma anyagváltozása is hihetőleg hamarább megtörténik hét esztendőnél ; hasonlókép továbbad az olly emberekben, kik a' legszorosabb értelemben vett ösztönök által belső életük forrását az életmííves anyagot szüntelen pazarlják, sebesebben halad az anyagváltozás, mint azoknál, kik ingékonyságukat az alkalmazott ösztönök által bölcsen kormányozzák. Valamint ép állapotunkban csudálatos és egymásba fonakodó létünk elrendelése, úgy a' betegség alatt is élétünk gyáratói (factores) egymáshoz képest különös állásba jőnek. — A' tápláló élet azon központja létünknek, mellyből az állati és nemi élet csudálatosan fejlekedik ki;. ezen két utolsó élet