Bugát Pál - Schedel Ferenc: Orvosi Tár, 3. évfolyam 9. kötet, 1-3. sz., Orvosi szókönyv (1833)

1833. Első füzet

2f> I. Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. azon oksúlynál fogva nem sokat tartottunk, mivel tőle semmi sikeres foganatot nem láttunk következni, süt inkább valamicskével nagyobb mennyiségben adva, az általa okozott hasmenések miatt az u'idvhozó másként bizonnyal bekövetkezendő bírálatokat föltartatni tapasztaltuk. Ezen lágy és igen egyszerű gyógymódot annak idejében követvén, kikeheltető orvoságokra (expectorantia) ritkán vagy soha sem volt szükségünk , mivel ugyan azon szerek, -mellyek a' feszült rostokat fodrossá teszik, az öszvezsugorodott edényeket föloldozzák, egyszersmind a'leghasználatosabb kikeheltető gyógyszerek szoktak lenni. A' láz pedig mármár csüggedvén vagy el is tűnvén, midőn talán még az igen siirű tapadékony turhátul nagy lélegzeti elnyomódás volt jelen, az aranyos kénnek (sulfur auratum) és a' méltatlanul feledékenységbe ment, az illy esetben pedig a' legkitündöklőbb foganatú mosatlan izzasztó dárdanynak (stibium diaphoreticum non ablutum) igen piczi adagai czélunkhoz vezettek.— Azonban még is, ámbár csak ritkábban, olly esetek is jöttek közbe, mellyekben ezen egyszerű gyógybánásunk nem volt elegendő, főkép a' már éltesebb betegségben, vagy pedig, hol vagy a* beteg , vagy a' segedelem részéről olly hibák történtek már, mellyek többé a* művészet minden iparainak ellent állottak. Láttunk ezeken kívül olly eseteket is, mellyekben, ámbár a' betegek semmi mellelfogódásrul, szorongásrul és köhögésről nem panaszkodtak is, a' tüdőlob mind ezen enyhe körülmények közt is álnokul lappongott. lllyenkor nehez volt ugyan a' kórhatárzat, mellyet még is más körülményekből t. i.